A tó színére nagyon nehéz jelzőt találni, mert már elhasználtuk az összeset, így most önkényesen tündér-kéknek nevezem, remélve, hogy az olvasó hasonló szépséget képzel el, mint amit mi láttunk.

A flakon olyan pompásan fogott aszfaltot a kupakjával, hogy az esés közben szerzett lendületet, és perdületet arra használta fel, hogy lecsavarodjon és a „drága" folyadékot az útra engedje.

Cobranco előzetesen elmondta, hogy ez az út az első világháborúban fontos hadiút szerepet töltött be a völgy alját pedig, a Piave folyó uralta.

A nagy nézelődés közepette egyszer csak odaértünk ahhoz a kaszálóhoz, ahol a 2. éjszakát töltöttük és megállapítottuk, hogy a paraszt, azóta sem vágta le a füvet. Rögzitettük, hogy valószínűleg olasz és nem osztrák ősei lehetnek az ember fiának.