Közeledett felém a tehéncsorda, nem balra vagy jobbra mentek, hanem egyenesen a szép, új, zöld sátram felé.

Kopogás. Monoton kopogás. A 18. nap reggelén ugyan arra az egyhangú kopogásra ébredtem, amire az előző éjszaka elaludtam: az eső nem állt el.

Úton a kétezredik kilométer felé

Gondolom már veled is megesett, hogy egy vidám nyaralásba belerondított a váratlan rossz idő. Ez csúnyán keresztbe tudja húzni a számításokat, elő kell szedni a „B" terveket.

A visszaszámlálás elkezdődött, a 20. nap reggelén 266 kilométerre voltam Szombathelytől.

Nem látod, hogy ez egy autópálya?! Hogy a francba gondolod, hogy itt kerékpározol?! –Kiabálta, és be kellett látnom, teljesen igaza volt.

Praktikusan már az út elején megtapasztaltam a vadkempingezés előnyeit és hátrányait.

Eljött az utazás első hétvégéje. Szombat reggel lényegében forgalmi dugó alakult ki a bicikli utakon.

A réten élő pucércsigákkal már éjjel is konfliktusba kerültem, ez reggel csúcsosodott ki igazán.

Ekkor egyértelművé vált, hogy az ACHTUNG! tábla rám is vonatkozott, teljesen elfogyott előttem a bicikli út.

A Duna helyett a német mezőgazdaság nyújtotta látnivalókkal kell beérni, mint a búza- és kukoricatáblák és néhol egy kis repce vagy napraforgó. :-)

...avagy: úgy tűnik a célhoz nem a tervezett út a legrövidebb.