Egy kis visszatekintés

Tavaly egy hatótáv teszt során két speed-pedelec-et, azaz 45 km/h-ig rásegíteni képes elektromos kerékpárt hasonlítottam össze, hogy mit tudnak, mennyire valós a katalógusban megadott hatótáv adat a gyakorlatban. Az eredmény elég megdöbbentő volt, mivel a katalógus szerint nagyobb hatótávval bíró Bosch Performance motorral szerelt kerékpár feleakkora távot sem tudott teljesíteni, mint az azóta is favoritunknak számító, a kékesi csúcstámadáson leggyorsabbként szereplő Bulls Greenmover E45 elektromos rásegítéses kerékpár, ami viszont a katalógus adat feletti hatótávot produkált.

Az eredmény közlése után persze kaptunk hideget-meleget az olvasóinktól, akik közül a Bosch rendszert kedvelők nem igazán örültek a cikkünkben olvasottaknak. A többség viszont kifejezetten pozitív visszajelzést adott. Presser Gábor egyik dalának szavai jutottak eszembe, mely szerint "Nem szerethet mindenki!", így nem vette kedvünket a dolog, folytattuk a teszteléseket.

Télen például a hideg hatását próbáltuk mérni ugyanazon a körön, de mivel csak kb pár % csökkenést észleltünk, amit az eltérő sebesség is okozhatott, így nem publikáltuk a kapott adatokat. (Na meg időm sem volt megírni a cikket a nagy rohanásban...)

A tavasz közeledtével megérkezett a Bionx 2015-ös egyik új rendszere, egy 555Wh-s akkuval szerelt Bionx P250 elektromos átépítő készlet, melyet egy igényes Pegasus bringába gyorsan be is szereltünk. A szerencsések már láthatták, próbálhatták is az idei Bringaexpo-n, ahol nagy sikert aratott. A 3 féle kapacitású (324, 432 és 555Wh) akkumulátorral rendelhető rendszer legnagyobbika a katalógus szerint 135 km-es, kiemelkedően nagy hatótávot ígér, de még az eggyel kisebb akkuval szerelt rendszerrel is meg lehet elvileg tenni 100 km feletti távot. Mivel az említett tesztben lévő Bosch rendszernek a gyártó 120 km-es hatótávot ad meg maximumként, így rögtön felmerült a kérdés, vajon a Bosch-hoz hasonlóan a Bionx is megbukik-e a távban "csak" 76 km-es, viszont emelkedőkben bővelkedő, kb 1100 m szintkülönbséget tartalmazó próbakörünkön, vagy a Bulls E45-höz hasonlóan a Mercedes autógyárnak is beszállító Bionx-nek is sikerül teljesítenie ezt a kemény erőpróbát?

A tesztkör nyomvonala

A próbakörünk ugyanaz volt, mint korábban, de aki esetleg nem ismeri, azok kedvéért íme az útvonal röviden:
Budakalász-Pomáz-Szentendre-Paprét-Kisrigó-Fagyott katona-Kakashegy-Dobogókő-Pilisszentkereszt-Pomáz-Budakalász
Az út jelentős része gyönyörű vidéken, forgalomtól elzárt, aszfaltozott erdei úton, gyakran csörgedező patak mellett, a fenséges Pilis völgyeiben és hegytetőin halad keresztül. Kiváló edzőkör, tudom ajánlani mindenkinek!
(Ha sokallod a távot vagy a szintemelkedést, akkor menj elektromos kerékpárral rajta, nem fogod megbánni, a nejem is itt szeretett bele az elektromos kerékpárba...)

Első benyomások a Bionx P250-ről

A Bionx motor egyik nagy előnye a rendkívül finom működés. Ennek megfelelően természetesen nyomatékérzékelős rendszerről van szó, melynél a hátsó kerékbe szerelt motorban van a szenzor, így amellett, hogy a motor ereje nem terheli a láncot, a váltóval is szabályozni tudjuk a motor segítségének mértékét. A rendszer nagyon direkt módon működik, azaz rendkívül gyorsan reagál minden mozdulatunkra. Ha megnyomjuk a pedált, azonnal segít, ha abbahagyjuk a tekerést, azonnal leáll a motor is. Ha erősebben tekerünk, ő is erősebben segít, ha visszaveszünk, ő is visszavesz azonnal. Ezért tökéletesen úgy érezhetjük vele, mintha mi lennénk sokkal erősebbek, edzettebbek!

További előnye például a középmotorokhoz képest, hogy a rásegítés egyáltalán nem hallható. A Bionx rendszerben ugyanis nincsenek a csapágyon kívül mozgó-kopó alkatrészek, így a szénkefe nélküli motor karbantartást sem igényel, feltűnés nélkül, tökéletes csendben teszi a dolgát. Ez különösen a csendes erdei utakon előnyös, ahol a legkisebb zajt is meghallja az ember...

Megnyugtató volt annak a tudata is, hogy a Bionx használata esetén első és hátsó váltóval is rendelkezhet kerékpárunk. Jelen példában ha esetleg lemerült volna az akku, még akkor is 30 sebesség fokozat, azaz rendkívül széles áttétel tartomány állt volna rendelkezésemre a továbbhaladáshoz, illetve a hátralévő emelkedők hatékony megmászására. De azért persze reméltem, hogy erre nem lesz szükség!

Induláshoz felkészülve

Milyen rásegítési fokozatot válasszak?

Egy hatótáv tesztnél nagyon nem mindegy, hogy az ember milyen rásegítési fokozatot választ. Ha ugyanis kisebb rásegítést kérünk, akkor értelemszerűen hosszabb lesz a hatótáv, ha viszont nagyobbat, akkor jelentősen lecsökken. Mivel az eltérő rendszerek nem azonos módon és mértékben segítenek, így nehéz, ha nem lehetetlen pontosan ugyanazt a rásegítési szintet kérni, hogy teljesen korrekt legyen a mért hatótáv. Ráadásul, mivel most nem egy 45 km/h-ig, csak 25 km/h-ig besegítő rendszert teszteltem (ilyen a rendszerek túlnyomó többsége, ez számít ugyanis még a KRESZ szerint kerékpárnak), így azzal is szembesülnöm kellett, hogy ne úgy végezzek hatótáv tesztet, hogy bár a rásegítés be van kapcsolva, 27 km/h-val haladva már csak a saját erőmből tekerjek, mivel így természetesen hamis lenne az eredmény.

Az első fontos dolog tehát az, hogy megfelelő rásegítést válasszon az ember. Ez egy speed-pedelec esetében nem jelent olyan gondot, mint a jelen teszt esetében. Ugyanis a Bionx 4 rásegítési fokozata közül síkon teljesen elegendő volt a 2-es ahhoz, hogy könnyedén tekerjek a 20-25km/h sebesség tartományban. Ha felkapcsoltam hármasba, túl könnyedén elértem a 25 km/h-s limitet, ahol kikapcsolt a rendszer, hirtelen "felkeményedett" a hajtás, mivel a 25 feletti sebességet már egyedül nekem kellett (volna) kihajtanom. Mindez azt eredményezi, hogy az ember beáll egy maximum 25 km/h-s sebességre, nem szívesen megy fölé. Ez általános egyébként a pedelec kategóriában (tehát a csak 25 km/h-ig segítő elektromos rásegítéses bringáknál), ezért is igénylik sokan a speed-pedelec kategóriát...

Felmerülhet persze a kérdés, hogy akkor mire jók a nagyobb rásegítési fokozatok?

Természetesen azoknak is megvan a szerepe, hiszen egyrészt a még lazább tekerésre vágyók igényelhetnek nagyobb rásegítést síkon is, de a komolyabb emelkedőknél biztos sokaknak jól jön a 3-as vagy a 4-es erősség. Személyes tapasztalatom szerint a 3-as fokozat egyébként már elegendő komoly emelkedőkön is, négyesbe csak próbaként kapcsoltam fel. Az ugyanis olyan erőteljes, hogy szerintem inkább csak a tényleg durva emelkedőkre kellhet, vagy azoknak, akik nagyon könnyen, egészen puhán akarnak (emelkedőre felfelé is) tekerni.

A "Fagyott katona" környékén az idei év elején az ónos eső komoly pusztítást végzett, rengeteg sérült, kidőlt fát látni.

Bionx visszatöltés, regeneráció

Ha már itt tartunk, érdemes pár szót mondani a visszatöltésről, illetve ennek fokozatairól is. Érdekes, hogy sokan természetesnek gondolják, hogy egy elektromos kerékpár tud visszatölteni. Ez azonban az esetek túlnyomó százalékában nincs így, hiszen eleve csak a hátsó motoros rendszerek között találunk visszatöltősöket. De még a hátsó motorosok között is csak a prémium kategóriában elérhető ez a funkció, de még itt sem tudja mindegyik rendszer ugyanazt a hatékonyságot. Vannak rendszerek, melyeket visszatöltősnek mondanak, de valójában a visszatöltésük egyáltalán nem hatékony. Az általam eddig próbáltak közül egyértelműen a Bionx a király a visszatöltés hatékonyságát illetően.

A Bionx egyedülálló módon, a visszatöltésre is 4 fokozatot kínál. Nem csak a fokozatok száma több viszont, hanem az egyes fokozatok hatékonysága vagy erőssége is. Az E45 Greenmover motorjának hármas visszatöltési fokozata például kicsit kisebb fékezőerőt nyújt, mint a Bionx második fokozata, így el lehet képzelni talán, hogy milyen komoly visszatöltésre lehet képes a Bionx a legnagyobb, a 4-es fokozatban! Ez ugyanis egy 12-14%-os lejtőn kb 12-14 km/h-ra lassítja le a kerékpárt az én súlyom (kb 70 kg) esetében!

Azt gondolná az ember, hogy ez milyen jó, de érdekes módon ezen a túrán nem tudtam tökéletesen örülni a Bionx sokkal nagyobb visszatöltési képességnek. Ugyanis a tesztkör lejtői nem voltak elég meredekek, többségük legfeljebb a kettes és a hármas visszatöltési fokozatban volt ideális számomra (sokszor pedig csak az egyest, azaz a legkisebb fokozatot használtam), ugyanis akárcsak eggyel erősebbre kapcsolva érezhetően túllassult a kerékpár, és ki akar 10-15-tel lecammogni a lejtőn? (Főleg, ha vár otthon a család a közös ebédre, mint az én esetemben...)

A visszatöltési fokozatok közül a felső kettő számomra kicsit túl erősnek érződtek most, inkább montis vagy alpesi aszfaltos utakhoz vannak szerintem méretezve, ahol tényleg komoly lassításra vágyik a bringás. Egy hosszú alpesi leguruláskor biztosan jól jön, hogy nem kell vörösre izzítva koptatni a fékeket, de a Pilisben a kettes is elegendő volt. Így talán jobban érthető az is, hogy miért elégedett meg a Bulls a Greenmover motoroknál a gyengébb fékezésű visszatöltési tartománnyal!

Dobogókőről lefelé jövet jutott eszembe, hogy igazán ideális az lenne szerintem, ha a Bionx kijönne egy olyan fejlesztéssel, melyben nem fokozatokat kapcsolnánk, hanem beállítható lenne az a konkrét sebesség, amire fékeznie kellene a rendszernek automatikusan a motorfékkel. Például megadhatnánk, hogy mindig 25 km/h-ra lassítson a rendszer. Amikor lankásabb rész jönne, akkor az automata finomabb visszatöltésbe kapcsolna, amikor erőteljesebb lejtős rész jönne, akkor pedig feljebb venné a visszatöltés mértékét, de nem diszkrét fokozatokkal operálva, hanem mindezt fokozatmentesen. Most ugyanis volt olyan szakasz, ahol a kisebbik fokozat még nem fogott vissza eléggé, az eggyel nagyobb fokozat pedig túlságosan befékezett. Egy fokozatmentesen, automatikusan működő visszatöltés tökéletes tudna lenni! Remélem egy fejlesztő megvalósítja!

Sokan megkérdezik tőlünk, hogy mennyire hatékony egyáltalán a visszatöltés?
Egy jó példa a visszatöltés eredményességére az alábbi képpár, melyen látszik, hogy egy nagyjából 4 km hosszú lejtőn, kettes visszatöltési fokozatban, 1 vonalnyit növekedett az akkumulátor töltöttsége! A megtett út a Garmin kijelzőjén látszik, 39,89 km-ről 43,69 km-re emelkedett a lejtő végére érve, míg az akku töltöttsége a Bionx kijelzőn középen fektetett "ceruzaelem" ábrán láthatóan egy vonallal vastagabb a sötét rész. A Bionx kijelzőjén (ez van a képeken feljebb) egyébként a felső sorban a pillanatnyi sebesség látható (00), alatta az éppen aktuális fokozat, ami a 4-4 rásegítési illetve visszatöltési fokozat megfelelő számú befeketedésével van jelölve. Ez a bal oldali képen 3-as rásegítést mutat (3 mező fekete az "A", azaz Assist jelölés felett), mivel odáig a hegynek felfelé mentem, a jobb oldali képen viszont kettes visszatöltést jelez (2 mező fekete a "G", azaz Generative jelölés felett), mivel a lejtőn lefelé ebbe a fokozatba kapcsoltam. A fokozatjelölések alatt, illetve a "G" és az "A" jelölések között látható a ceruzaelem piktogram, mely az akku töltöttségét jelzi ki:

A kormányra szerelt kijelzők a Fagyott katona csúcson (bal oldali kép)

és a kb 4 km-es lejtő aljára leérve (jobb oldali kép), ami a Dobogókőre vezető út becsatlakozásánál van.

A jobb oldali képen a "ceruzaelem" töltöttebb kicsit, azaz a megtett 4 km-en egy vonalnyit töltött a rendszer vissza!

Még egy érdekesség a visszatöltéssel, illetve a lejtőn haladással kapcsolatban. Sajnos a tesztbringán még nem volt bekötve a Bionx fékérzékelője, ugyanis a Pegasus Premio tesztbringánk hidraulikus fékekkel vannak szerelve, viszont a Bionx érzékelői alapesetben bowdenes fékkarokkal kompatibilisek. Megrendeltük már a hidraulikus fékérzékelőket, de mivel nem jöttek még meg, így a teszten ezt az extrát nem volt alkalmam kihasználni. Pedig hasznos lett volna, hiszen a fékkart behúzva elvileg lehetőség van arra, hogy a Bionx kezelőszervén a beállított fokozat megváltoztatása nélkül működésbe hozhassuk a visszatöltést. Ez azt jelenti, hogy a fékkar finom meghúzásakor, mielőtt a mechanikus fékek működésbe lépnének, azaz a fékbetétek elérnék a féktárcsát vagy a felnit, bekapcsolhatjuk a visszatöltést, ezzel motorfékkel fékezhetünk. Ez főleg akkor előnyös, ha gyorsan változó domborzatú úton haladunk. Ilyenkor ugyanis nem kell az emelkedőhöz bekapcsolt rásegítésből visszakapcsolgatni a megfelelő visszatöltési fokozatba (ami például plusz négyből minusz négybe kapcsolva 7 nyomást jelentene), elég csak finoman meghúzni a fékkart, és máris bekapcsol a visszatöltés, majd a fékkar elengedésekor ismét a beállított rásegítést kapjuk vissza. Igazán hasznos extra!

Induláskor a kijelzők még tele nullákkal. Az akku feltöltve, így teljesen fekete "ceruzaelem" szimbólum.

Bionx 555Wh akkumulátor merülési tapasztalatok

Mindezek után térjünk a tárgyra, mennyit bírt a Bionx az 555Wh-s akkuval?

Mivel a Bionx nem jelzi ki konkrétan, hogy hány km-t tud még a rendszer megtenni (ami egyébként nem annyira informatív más rendszereknél sem, mivel elég gyorsan változik akár lefelé, akár felfelé attól függően, hogy az utolsó pár km-en éppen mennyire terheltük meg az elektromos meghatást), így csak a töltöttség kijelző fogyó csíkjaiból tájékozódhattunk, hogy mennyi lehet még az akkumulátorban.

A kijelző 8 osztást képes kijelezni, így egy osztás eltűnése elvileg 12,5%-ot jelent. (Az érzésem szerint ez nem teljesen egyenletes, de most ettől tekintsünk el.)

Budakalásztól a Paprétre vezető emelkedő elejéig 18,98km-t tettem meg, amiben kb 200m szint is volt. Az út első szakasza a Bionx kijelzője szerint kb 25%-ot vett ki az akkuból. Kicsit meg is ijedtem, mi lesz, hiszen tudtam, hogy innen nagyobb rásegítéssel fogok tovább menni, mivel az igazi emelkedők még csak itt kezdődtek!

Mire Paprétre felértem, újabb 25%-ot szívtam le az akkuból, ekkor érkeztem távban 24,92 km-hez. Ez volt az a pont, ahol a múltkor a Bosch akkuja már majdnem lemerült, csupán 5 km-t mutatott hatótávként, ezért akkor avval a speed-pedelec bringával vissza is fordultam, meg sem próbáltam vele felérni a következő hegycsúcsra. (Megjegyzem visszafelé sem tartott ki végig a Bosch akkuja akkor, pedig döntően lefelé mentem...) Mivel a Bionx itt még félig teli akkut jelzett ki, és lefelé a visszatöltést bekapcsolhattam, bátran mentem tovább.

Paprétre felérve

A Hegytetői buszmegállóban, 505 méteres szintemelkedést és 28 km-t megtéve a töltöttség még mindig félig telit mutatott, pedig közben emelkedő is volt a lejtőn kívül.

A következő csúcsnál, a Fagyott katona-ként elhíresült ponton a km-óra 39,89-et mutatott, az akku pedig már csak negyedéig volt teli. Szerencsére mire leértem a Dobogókőre vezető útig, addigra egy vonalnyi, azaz kb 12,5%-nyi töltöttséget sikerült visszatölteni, így 43,69 km-nél több, mint a harmadáig tele volt ismét az akkumulátor.

Dobogókőről gyönyörű a kilátás a Dunakanyarra, bár ez sajnos a képen nem látszik...

Innentől a közúton haladtam felfelé Dobogókőig, ahol ismét két vonalas kijelzéssel, azaz kb a negyedéig teli akkuval fényképezkedtem 1046 méternyi szint 49,31 km távon történő lekűzdését követően. Ekkor már biztos voltam benne, hogy hazaérek lemerülés nélkül, hiszen az emelkedők túlnyomó többsége már mögöttem volt, és a visszatöltést a lejtőn lefelé ismét bekapcsolhattam.

Dobogókőn a kijelzők

Amivel nem számoltam viszont, hogy nem csak az akku lemerülésére kell odafigyelnem, hanem a saját "akkum"-ra is. A többszáz km-es teljesítménytúrák esetében mindig nagyon odafigyelek az étkezésre, de most ezt a pedelec tesztkört nem vettem elég komolyan. Előző nap este a késői ebéd miatt kihagytam a vacsorát, a reggelim pedig csupán 2 apró keksz volt, melyet kutyafuttában bekaptam indulás előtt. Ilyen előzményekkel, enni- és innivaló nélkül vágtam neki a 76 km-es pedelec tesztnek...

Dobogókőn már éreztem, hogy az a két keksz, melyet az utolsó 20 órában elfogyasztottam, az kicsit kevés, ennem kellene, de mivel sietnem kellett haza a családi ebédre, így nem törődtem szervezetem ezen jelzésével. Csak miután lefelé teljesen leesett a vércukrom, akkor álltam meg először egy kecskesajt termelőnél Pilisszentkereszt után (nagyon tudom javasolni, igazán finom volt, vittem magammal a nejemnek nőnapra!), majd Pomázon, hogy egy kisboltban vegyek magamnak némi italt is. Ez persze nem oldotta meg azonnal a gondom, de kicsit segített.

Örök tanulság, hogy mindig legyen az embernél valami táplálék, mert még egy elektromos bringával történő túrázás is igényel energiát, amit időben pótolni kell. Mindenesetre én úgy vettem, hogy ez is egy bizonyíték arra nézve, hogy az elektromos kerékpárral is sportol az ember!

Visszaérkezéskor a bolt előtt még lefotóztam a kijelzőket

De térjünk inkább vissza tesztünk tárgyára:

Mire visszaértem Budakalászra, a 76 km megtételét követően még mindig két vonalnyi töltést jelzett a kijelző, azaz negyedéig volt a Bionx akkuja, köszönhetően a visszatöltésnek. Bár a teljes lemerítésre már nem jutott időm, de a kalkulációk alapján még kb 15-20 km-nyi erőtartalék maradhatott az akkuban, azaz 1081 vagy 1221 méteres szintemelkedés (lásd alább, hogy miért két adatot adok meg) mellett is kb 100 km-es hatótávot bír a Bionx 555Wh-s P250-es rendszere az általam beállított fokozatok használata mellett, ami szerintem tökéletesen elegendő egy kiadós túrához.

Ha pedig valaki hosszabbra vagy keményebb emelkedőkre vágyik, akkor vigyen magával töltőt is, hogy miközben megebédel az első 80-100 km után, addig az akkut tudja tölteni a délutáni etapra!

Ebben a táblázatban összesítettem a mérések eredményeit.

Egy mérési furcsaság:

Sajnos a Garmin kijelzője 204 m-es szintemelkedésnél megállt, innentől már csak a trackfájlból és a korábbi mérésből lehet látni a megtett emelkedést. Megjegyzem több éves tapasztalat, hogy a gps-em a megtett szintemelkedés vonatkozásában 5-10%-os szórással mér. Az is furcsa, hogy a Garmin 705 kijelzőjén lévő összesen megtett szintemelkedés eltér a készülék elmentett fájljában szereplő össz szintemelkedéstől, mivel utóbbi 1221 szintemelkedést és 1210 szintcsökkenést mutatott (körtúra lévén ez a 11 m különbség is furcsa, illetve a korábbi ugyanezen úton mértekhez képest a távban kb 300 m különbség is, de ezek még beleférnek a mérési hibahatárba nálam), míg a képernyőn a szám lefagyott 204 m-nél. Ennek okát nem tudom, de ha valaki megírja, annak örülnék!

A Garmin Training Center ábrái a túráról: bal oldalon az útvonal térképen ábrázolva,

jobb oldalon felül a sebesség, míg alul a szinttérkép látható.

Röviden tehát a konklúzióm:

• A Bionx P250 motor erős, elegendő erőtartalékkal rendelkezik a keményebb emelkedőkre is.
• Az 555 Wh-s akkumulátorral bátran bevállalható egy 100 km körüli, emelkedőkkel tarkított túra, de vélhetően a gyári 135 km-es hatótáv is teljesíthető síkon, kisebb rásegítés mellett, azaz korrekt adatot kaptunk.
• A visszatöltés érezhetően növelte a hatótávot, volt olyan lejtő, melynek aljára leérve a kijelzőn a töltöttség mértéke egy vonallal megnövekedett, azaz látható volt, hogy több energia van az akkuban, mint a lejtő elején, pedig ehhez legalább 10%-ot kellett az adott szakaszon töltenie a generátor üzemmódnak.
• Rendkívül élvezetes, hogy semmi hangja nincs a motornak, így tökéletes a kerékpár-érzet! Ez különösen a csendes erdei úton előnyös.

Nekem nagyon tetszett korábban is, de most is a Bionx rendszere. Viszont mivel egyetlen teszt sem maradhat negatív észrevétel nélkül, bármennyire is jók a tapasztalatok, szerepeljen itt két negatív észrevétel is:

• A középre szerelt Bionx konzol kezelésekor többször is egy fokozat helyett véletlenül kettőt sikerült váltanom. Ennek oka, hogy az út egyenetlensége miatt időnként dupla nyomásként érzékelte a konzol amikor egyszer megnyomtam a le vagy a fel gombot. Emiatt mindenképp javasolom a markolat mellé szerelhető kezelőszervet (Throttle modul), mellyel e gond elkerülhető. (A Throttle modul extraként kapható ehhez a rendszerhez, viszont a drágább Bionx D szériában már alapból benne van.)
• Ahogy már említettem a visszatöltés fokozatai között nagy a lépcső, amit persze értek, hiszen a legfinomabb visszatöltéstől a nagyon erőteljes motorfékig nagy sávot kell 4 fokozatba sűríteni a Bionx mérnökeinek. Ezért jutott eszembe a fentebb leírt sebességre optimalizált motorfék funkció ötlete. Addig is örüljünk annak az ebből a hátrányból fakadó előnynek, hogy a Bionx-nak rendkívül erőteljes a visszatöltési képessége.

Összességében tehát:
A TESZTKÖR TELJESÍTVE!
Túrázásra, napi közlekedésre szerintem tökéletes a Bionx P250 555Wh, bátran merem ajánlani!

Murlasits Attila