Végigtekertük a "Sárkány feje út" kerékpártúrát.
A KLND oldalán találtam ezt a túrát, ami a maga 150 km-ével egy laza két, jó esetben csak másfél napos kintalvós túra képében ragyogott fel. Egy szép szombati napon Ricsi barátommal leszálltunk a szobi vasútállomáson a vonatról és nekivágtunk a kalandnak.
A túra teljesítői:kék felsőben Ricsi és kizárásos alapon a másik csak én lehetek
Az első kilométerek. A Duna felől (felső kép) így utólag látszik, hogy borul, de akkor nem igazán tűnt ez fontosnak.
Szob után jutott eszünkbe, hogy nem csináltunk induló fotót, így itt megállva pótoltuk azt. Illetve a Duna felé pillantva készítettem egy képet a Visegrádi-hegységről. Egy zúzott köves úton, az egykori Nosztrai úton tekerünk fölfelé. Útközben egy hányattatott sorsú fekete kőből készült keresztet láttunk, Krisztus nélkül. Márianosztra előtt egy rövid kitérő csodálatos panorámát ad a településről, illetve az azt szegélyező hegyekről.
A hányatott sorsú fekete kereszt. A rajta lévő szöveg szerint 1943-ban állíttatta a Sukola házaspár. 1983-ban darabokra törték, de 2006-ban lányuk s unokáik újra állíttatták. Most, 2023-ban azonban hiányzik róla a megfeszített.
Márianosztra panoráma. (Katt a képre a nagyobb méretért!)
A faluba nem visz be a túra, hanem annak határában egy éles jobbkanyar egy jobb napokat is látott útra vezetett. Régen országút lehetett, amiről az oldalát szegélyező vasbeton korlátok tanúskodnak. Nagyon hangulatos utacska, amely egy sűrű erdőn át vezet és szinte végig lejtett Zebegényig. (Feltételezésünk otthon bebizonyosodott egy 1941-es katonai térkép országútként tünteti fel.)
Elfeledett országúton
A faluban már lehetett érezni, hogy elromlott az idő. A szél megélénkült és sötét fellegek tornyosultak fölöttünk. A helyi árusok is össze felé pakoltak. A Trianon emlékműnél tavasszal már jártunk és a Duna felől egy meredek gyalogút vezet fel. Ezek alapján egy nagyon meredek tekerős, tolós mászásra számítottunk. Meglepetésünkre azonban egy meredek, de jól tekerhető út vitt fel az emlékműhöz és a mellette lévő kilátóhoz.
A hegygerincen és a kilátóban erősen lehetett érezni a szelet, illetve csúnya fekete felhők rohantak felénk.
- Mit csináljunk?
- Maradjunk és nézzük meg mi lesz?
- Menjünk el Nagymarosig, ott majd eldöntjük!
Jön a vihar!
Ebben maradtunk és már mentünk is tovább. Átbukva a hegygerincen jelölt kerékpárúton tekertünk és a szél is elállt (vagy legalábbis felfogták a hegyek). Köves-mezőn a túra egy kis kitérőt tesz a Juliánus-barát kilátóhoz. Az út kicsit meredekebb lett és megjelentek az első esőcseppek. A szél érdekes módon szinte elállt. Ekkor jött a Garmin LiveTrack szolgáltatásában az egyik követő barátunk üzenete:
- Tekerjetek, jön az eső!
És már szépen szitált. A kilátót úgy értük el, hogy nem áztunk bőrig. Illetve szerencsére olyan meleg volt, hogy gyorsan meg is száradtunk. Az esőnek csak a szélét kaptuk, az is elég gyorsan elvonult, így a túra folytatásában maradtunk.
A Juliánus-barát kilátó. A jobb oldali képen szépen látszik, ahogy az eső húzódik el. Ahol éles a kép ott már nem esik, ahol homályos ott még igen.
Jó étvágyat a fáradt túrázóknak!
Kóspallagra beérve az esőnek már nyomát sem láttuk. Még az aszfalt sem volt vizes. Itt az első boltnál megálltunk és kis kajálós pihenőt tartottunk. Innen Nagybörzsönybe a Hosszú-völgyi-patak völgyében tekertünk el. Az út először aszfaltos, majd szuper földút volt. Végül a település előtt ez fogadott:
Dagonya!
Szóval a sár sem maradt ki. Szerencsére több helyen az út mellett tudtunk haladni, így végül is nem lettünk olyanok, mint a vaddisznók.
Szerencsére nem volt olyan vészes az átkelés
Én Nagybörzsönyben most jártam először. Egy nagyon kellemes kis település rengeteg látnivalóval. Meg is fogadtam, hogy a családdal még visszalátogatok ide.
Nagybörzsöny, egy csodás falu. (Nem csak a lepény miatt!)
A falut elhagyva eleinte földutas, majd aszfaltutas 12 km-es mászás várt ránk. Nem volt nehéz és meredek, csak hosszú. Viszont az erdő itt nagyon szép volt, így élveztünk minden pillanatot. A csúcsot elérve gyakorlatilag visszagurultunk Kóspallagra, majd onnan egy meredek kaptatóval kezdve átbuktunk egy gerincen és megérkeztünk Királyrétre.
