2025 őszén a nemzeti ünnepet és a halottak napját összekötve szép hosszú őszi szünetre volt kilátás, így gondoltunk egy nagyot és a szokásos 4-5 napos horvátországi kiruccanások helyett egy ennél komolyabb körtúrát álmodtunk meg. Tudván, hogy október végén az időjárás a hegyekben már zord lehet, ismét egy tenger partvidékét néztük ki magunknak. Ebben az évben a Törökország területén található Márvány-tengerre esett a választásunk, mely igazi változatos útvonalat kínált. S egyúttal pótolhattuk a nyáron kimaradt Isztambul városlátogatást is.

A cikk előző része ITT olvasható

4. nap – 2025.10.27 a megtett távolság: 117,5 km

Ismét egy hosszú nap várt ránk. Tudtuk, hogy a mai napot még meg kell nyomnunk, hogy holnap simán elérjük Isztambult. Irdatlan szél kerekedett az éjszaka, folyamatosan dobálta a sátrat, s bringán sem volt kellemesebb a helyzet: néha kicsit segített, ám zömmel akadályozott az erős déli szél a kanyargós tengerparti földúton. Továbbra is látványosan, magasan a tenger felett kanyarogtunk.

Az első faluban találtunk boltot, s az aszfaltra visszatérve végre meglódultak a bringák. De nem tartott sokáig az öröm, egy folyótorkolatnál 10 kilométert kellett kerülnünk déli irányban az első hídig. Természetesen végig brutális szembeszélben. A folyó másik oldalán már sokkal jobb volt a helyzet, a néptelen, kanyargós, szűk mellékúton jó volt tekerni. Apró falvak követték egymást, volt némi üdülőfalu jellegük, ám minden tekintetben messze jártunk a Török Riviérához, a Márvány-tenger déli partvidéke inkább a szerényebb pénztárcájú, zömmel helyi nyaralók játszótere lehet.

A sokszázadik domb mögött már Mudanya városa várt ránk, de hiábavaló volt minden igyekezetünk, ugyanis Csabi váza megadta magát, középső csapágy bekötésénél mindkét felső szár áttört. Innentől vészhelyzet-üzemmódba kapcsoltuk, felváltva toltuk a gépet a hátralévő 5-6 kilométeren, a csapat másik része pedig felderítő üzemmódban előre ment, megtudakolva, hol lehet meghegesztetni a gépet. Végül a város túlsó felén találtunk egy autószervízt, ahol vállalták a munkát és jó negyed óra alatt ismét üzemképes állapotba hozták a sérült bringát. A sötétség gyorsan közeledett, így nem maradhatott más tervünk mára, mint a nagyváros elhagyása és egy nyugodalmas táborhely keresése. A közeli strandon sikerült is letáborozni még pont a hatalmas villámokkal érkező esti vihar előtt.

5. nap – 2025.10.28 a megtett távolság: 91,0 km

A túránk ötödik napján terveztük a megérkezést Isztambul városába, ahol - a körülményekre való tekintettel - kivételesen előre foglalt szállás vár minket. De előbb el kellett érnünk a Yalovából induló komphajót, melyre szintén fix jegyet kellett előre vennünk. A délután két órás járattal terveztük az átkelést, így igyekeznünk kellett. Reggel már csak az ólomszürke ég emlékeztetett az éjszakai viharokra, a szél is mérséklődött az elmúlt napokhoz képest. Betekertünk Gemlik városba, mely a róla elnevezett öbölben található, Bandirmához hasonlóan szintén százezres népeségű székhely. A partmenti sétányon reggeliztünk, majd nekivágtuk magunkat az utolsó hegyi szakasznak. Természetesen most sem a forgalmas főúton, hanem egy kis mellékúton terveztük az átkelést a tőlünk északra található félszigetet átszelve.

Szokás szerint rendesen bekezdett a domb, a 15% feletti kaptatón néhol csak tolni tudtuk a gépeket. Cserébe gyorsan elértük a várható 400 méteres magasságot, s egy gyönyörű erdőben szeltük tovább a kilométereket. A hágó túloldala azért tartogatott még meglepetéseket. A völgy, melyben ereszkedtünk ugyanis egy víztározóba torkollt, így az út újabb 120 méter szinttel inkább kikapaszkodott belőle, s egy szomszédos völgyben gurultunk le a partvidéken található Yalova 250 ezres nagyvárosába. Itt már érzékelhető volt Isztambul közelsége, hiszen óránként indulnak gyorskompok a túlparton található metropoliszba. Időben érkeztünk, így maradt még egy óránk bevásárolni és a kikötő mellett meg is ebédeltünk. A komp tényleg gyors volt, a szokásos 15-20 km/h helyett 35 km-es sebességgel hasította a Márvány-tengert víztükrét, így alig 45 perc alatt maga mögött hagyta a 25 kilométeres távolságot.

A túlparton Pendik fogadott minket, mely már Isztambul elővárosa. Innentől egy nagyon jó vonalvezetésű tengerparti kerékpárúton haladtunk a Boszporuszig hátralévő 25 kilométeren. Délután ötkor értük el Kadiköy eszméletlenül forgalmas kikötőjét, ahonnan már egy - a helyi tömegközlekedés részét képező - kishajó vitt átt minket a város európai központjába.

A majdnem fél órás hajókázás után Eminönü kikötője várt ránk. Lépni nem lehetett annyi ember tömörült a partmenti szűk sávon. A háromsávos út pedig mindkét irányban teljesen beállt a forgalomtól. Ez a város egyik legforgalmasabb körzete a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl találkozásánál. Szállásunk a Óváros déli részén a domb túloldalán volt. Szitált az eső, s kezdett sötétedni, szerettük volna gyorsan elérni, ezért úgy döntöttünk, hogy nem kelünk át a dombon, hanem inkább a széles partmenti úton kerülünk körbe. A leágazás előtt Csabi ráfékezett, megcsúszott a vizes úton, volt egy kis borulás, de szerencsére semmi komoly baj nem lett belőle. Hat óra után értük el a szállást, így az esti komolyabb csapadék már nem ért utol minket.

6. nap – 2025.10.29 a megtett távolság: 0 km (Isztambul városnézés)

A törökök egyik legnagyobb nemzeti ünnepére esett Isztambuli látogatásunk, így az alapból zsúfolt város most extrán telített volt. Reggelre elvonultak a viharfelhők, csodásan tiszta, napos idő köszöntött ránk, bár jóval hűvösebb lett, mint az elmúlt napokban.

Elsőként a Kék mecsetet vettük célba, melyet alig 10 percnyi sétával elértünk.

Ezután az Aghia Sophia következett, melyet csak kívülről csodáltunk meg. A Topkapi Palotába is hosszú sorok várakoztak. Sajnos nem fogadták el a fiúk diákigazolványát, a belépő pedig bosszantóan magas (átszámolva 20 ezer forint fejenként), ráadásul a kiírttal ellentétben nem lehetett csak a Háremre külön jegyet sem venni, így rövid úton elengedtük a palota látogatását. Helyette inkább bevetettük magunkat Isztambul forgalmába. Véleményem szerint sokkal többet ér a hangulatos utcákon sétálni, megcsodálni az ezernyi bazár és színes-szagos bolt, étterem hangulatát, mint a főbb látványosságoknál órákat állni a sorban.

A Szultán-mecset magasan a város felett foglal helyet, jó kilátással a Boszporuszra és az Aranyszarv-öbölre. Itt megtaláltuk Szulejmán síremlékét is, aki még Szigetvárnál vesztette életét. Ez hasonlóan szép, de jóval kevésbé látogatott, mint a Kék-mecset, így sokkal jobb hangulatú volt a látogatás is.

A sok-sok sétától megéhezve a Nagy Bazár felé vettük az irányt, ám a létesítmény - gondolom az ünnepnapra tekintettel zárva volt, csak a környéken található bazárok tartottak nyitva, itt pedig érthető okokból elviselhetetlen volt a forgalom. A kikötő felé vettük az irányt és találtunk is egy szupi menza-szerű éttermet, ahol olcsón és bőségesen meg tudtunk ebédelni.

Délután kisétáltunk az Aranyszarv-öböl és a Boszporusz találkozási pontjánál található Cankurtaran kilátóhelyre ahol nagyon jó hangulat fogadott ebben a csodaszép időben. Rengeteg horgász, turista és helyi bámulta a Boszporusz eszméletlenül nagy hajóforgalmát. Én elmentem futni egyet a városba, majd rövid pihi után este újfent nyakunkba vettük a várost. Átsétáltunk a Galata hídon a szomszédos városrészbe, s a Galata-torony érintésével egészen a Taksim térig gyalogoltunk, majd metróval tértünk vissza a szálláshoz.

Egy hosszú, fárasztó nap után meglátogattuk az egyik helyi baklavást és nyugovóra tértünk. Nagyon szép volt Isztambul, de nem laknék itt. Budapest ehhez képest falu.

7. nap – 2025.10.30 a megtett távolság: 111,2 km

A városnézéssel természetesen nem értek véget isztambuli kalandjaink. Tudtuk, hogy sok forgalmas kilométer vár ránk, míg végre magunk mögött hagyhatjuk a tízmilliós várost. Szerencsére mára is nagyon szép időt ígértek, s hellyel-közzel még bringautak is akadtak az első szakaszon. Az elővárosok viszont már zömmel félszigetekre épültek, jöttek a dombok, s a forgalom is. Nem volt túl élvezetes szakasz kaptatni felfelé ebben az iszonyat forgalomban. Délben találtunk egy kis strandot, itt pihentünk egy órát, s Csabival meg is mártóztunk a Márvány-tengerben (hát itt sem volt túl meleg, de az idő legalább kifogástalan volt).

Délutánra már némiképp csökkent a forgalom, így s jó tempót diktáltunk a kétszer két sávos főút széles, ám zötyögős leállósávján. Nem sokkal naplemente előtt értük el Marmara Ereğlisi városát. Tekintettel arra, hogy egész nap zsúfolt volt a partvidék, inkább a város felett próbálkoztunk táborhely-kereséssel. Gyorsan sikerrel jártunk, a temető melletti fenyves adott otthont erre az éjszakára.

8. nap – 2025.10.31 a megtett távolság: 44,6 km

Utolsó napunkra már nem hagytunk túl nagy távot, alig 40 kilométerre volt tőlünk az autó Rodostó városában. Gyorsan le is pörgettük a szakaszt, csak kétszer álltunk meg: egyszer reggelizni, majd futottam néhány kört a városmenti parkban. 11 óra után már Rodostó utcáit róttuk. Megebédeltünk a városban, majd megtekintettük a Rákóczi Múzeumot. Itt élt száműzetésben II. Rákóczi Ferenc 1720 áprilisától egészen 1735. április 8-án bekövetkezett haláláig, bujdosótársaival, Bercsényi Miklóssal, Esterházy Antallal, Csáky Mihállyal és az emigráns élet hű krónikásával, Mikes Kelemennel és még jó néhány magyar társával. A múzeum nagyon igényes, a belépő mindössze 10 líra (80 forint), s a gondnok bácsi kitűnően beszél magyarul. Ő egyébként török, semmilyen magyar kötődése nincs, állítása szerint annyi magyar járt már náluk, hogy tőlük tanulta meg a nyelvet.

Azért annyira nem sajnáltuk az ide száműzött magyar honfitársainkat. Meleg, jó levegő, kilátás a tengerre. Mi kell ennél több?

Kora délután aztán felszereltük a bringákat az autóra, s nekivágtunk az 1250 kilométeres hazaút első szakaszának. Szófia utáni első táborhelyünkig jutottunk, ahol éjszaka meglehetősen hideg körülmények között éjszakáztunk (talajmenti fagy volt).

9. nap – 2025.11.01 a megtett távolság: 37,6 km

Hazafelé Belgrád határában álltunk meg egy hosszabb pihenőre. Bringákkal indultunk a belváros felé. Megnéztük a Száva-félszigetet, a még most épülő "Belgrade Waterfront" csilli-villi városrészét, valamint az egykori nándorfehérvári várat is.

A szerb főváros belvárosa nagyon hangulatos a sétálóutcával, s a rengeteg jellegzetes épülettel. Látogatást tettünk a Szent Márk és Szent Száva katedrálisba is, s egy kis domb is várt még ránk a mai nap végén is.

Délután indultunk tovább Budapest irányába, ahová a késő esti órákban érkeztünk meg.

A túra adatai

• Indulás: 2025.10.23
• Érkezés: 2025.11.01
• Időtartam: 7 nap a Márvány-tenger körül, 1 nap Szófiában, 1 nap Isztambulban és 1 nap Belgrádban. Összesen 10 nap.
• Teljesített táv: 725,43 km
• Szintemelkedés: 8335 m