Október 24.-én a délutáni órákban érkeztünk meg Lovranba. Ezen a napon Diával indultunk a Ljubljana Maratonon, így a kellemes esti fáradtság megvolt. A srácok fürödtek egy jót a hullámzó tengerben, majd esti sétára indultunk Opatijába. A kocsit az újonnan épült Plodine áruház parkolójában tudtuk elhelyezni s szemben a kis kápolna mögött aludtunk. Forgalmas ez a parti út még így ősszel is, nem volt nyugodt éjszakánk.

Másnap reggel már hadrendbe állítottuk a bringáinkat és bőséges reggeli után nekivágtunk a túrának. Szép napos idő volt, de a hőmérséklet csak lassan emelkedett. 25 km és 250 m szint leküzdése után érkeztünk meg Brestova kompkikötőjébe. Egy órát vártunk a kompra, de nem volt kedvünk fürödni a kellemetlen, szeles időben. Cres szigetén aztán végtelen nyugalom fogadott minket. A kompon velünk utazó autók gyorsan tovaszáguldottak, így csak miénk volt az út. Hosszan kaptattunk fel a sziget "hátára", ahonnan csodás panoráma nyílt mindkét irányba. A délutáni órákban érkeztünk meg Cres városába. Táborhelyül a város feletti olajfaligetet választottuk. Még tábortűz is volt Csabi jóvoltából. Szerencsére senkinek sem tűnt fel, így békés volt az éjszaka.

Kedden szomorú, felhős időre ébredtünk. Cres után rohamtempóban indultunk neki a dombnak, így sikerült megcsípni a tízórás kompot. Krk szigete valamivel szelídebb domborzatú, el is nevezte Csabi "sima szigetnek". Persze annyira azért nem sima, erre gyorsan rá kellett ébredni a fiúknak. Krk városában időztünk egy keveset, majd nekivágtunk a nap legkeményebb dombjának. Csabi kicsit megkészült a 10%-os, 3 km-es emelkedőn, de Baskáig innen már csak gurulni kellett. A városban egy csodálatos strand mellett találtunk táborhelyet a fenyvesben. Ismét volt tábortűz és természetesen az esti strandolás sem maradhatott ki.

Harmadik nap csak 36 km-t kellett magunk mögött hagyni, így nem siettünk, meglátogattunk a Vrzenica-kanyont egy öt kilométeres kalandos túrával. Mire visszaértünk a bringákhoz már magasan sütött a Nap, s nagyon jó idő kerekedett. Nem is siettünk, még strandoltunk egy órát, s cak a délutáni órákban vágtunk neki a távnak. A hágó ebből az irányból már könnyebben mászható volt, Petinek mégis sikerült elszakítani a láncát az utolsó kilométeren. Láncbontónk nem volt kombinált fogóval próbáltuk orvosolni a problémát, de nem volt tartós a hatás, Vrbnik után újra szétnyílt a lánc. Egy órás küszködés után sikerült egy rövidebb, fix láncot összedobni. A váltókat kiiktattuk, így egy sebességgel én nyomtam tovább a bringát. Naplemente környékén sikerült elérnünk a táborhelyünket.

A túra leghidegebb reggelén mindössze 6 fokot mutattak a hőmérők. Kissé lefagyott kezekkel érkeztünk meg Omisalj Konzum áruházához. Reggeli után aztán némiképp sikerült átmelegednünk. A Krk-hídon félpályás lezárás és brutális oldalszél fogadott. Távban már szinte itt voltunk Rijeka mellett, de az öblök miatt valójában csak lassan haladtunk feléje. Szerencsére nem volt olyan vészes a forgalom a városban. A Kvarner-öböl északnyugati partvidékén találtunk egy csodás strandot, itt megvártak a többiek, amíg én elhoztam a kocsit Lovranból. A túrát egy kellemes fürdőzéssel zártuk. A 19 fok, tűző napsütéssel még fürdőruhában is viselhető volt, habár sajnos a tenger már csak 15 fokos. Valószínű hamarosan még visszatérünk off-szezonban a néptelen, nyugodt, tükörsima horvát utakra.

A túra adatai:

• Indulás: 2021.10.25
• Érkezés: 2021.10.28
• Időtartam: 4 nap
• Teljesített táv: 203 km