3.nap 2018. november 16. (péntek)

Balakan előtt a tengerparton - Balakan - Esenköy - Yeni Erenköy - Adacay - Kumyali - Bogaz - Yeni Bogazici - Salamis

Ismét hideg reggelre ébredtünk. Az este megnyudodó északnyugati szél ma reggelre ismét életre kelt, majdnem szétszabdalta felettünk a sátrat. Visszakanyarodtunk a néptelen országútra, mely sárga elválasztása miatt olyan hangulatot ébresztett bennem, mintha a Vadnyugat valamelyik elhagyatott szegletében ébredtem volna. Az út rövidesen elhagyta a sziget északi partvidékét, de már láttuk a tovább épülő széles út folytatását, mely még átadásra várt. A partot elhagyva jókora emelkedők következtek, de legalább a szél csökkent valamelyest. Már tegnap megbeszéltük, hogy rövidítünk egy kicsit előzetesen tervezett útvonalon, hogy a szombat délutánt majd tényleg pihenéssel és regenerálódással tölthessük Lárnakában. Így már csak alig tíz kilométert haladtunk nyugatnak.

Yeni Erenköyben reggeliztünk, majd délnek fordítottuk bringáink kormányát, s két combos emelkedővel átkelünk a félsziget déli oldalára. Innen aztán repített minket a hátszél délnyugat felé. Egy rövid pihenőt tartottunk az egyik kicsiny falucskában, melyet a déli müezzin hangja zengett be, majd meg sem álltunk a tengerparti Bogaz városáig.

Ahogy legurultunk a Mezaoria síkságara alapvetően megváltozott a táj képe. Bár a távolban még látszottak a hegyek impozáns vonulatai, a Famagustai-öböl mentén viszont már nyílegyenesen szaladtak a széles országutak az ország belseje és a nagyváros felé. Mi továbbra is követtük a tengerparthoz legközelebb vezető főutat. Kicsit hiányoztak az északi part néptelen, nyugodt vidékei, de a kínzó szembeszél az csöppet sem.

Finom ebédet ettünk egy kis útmenti étteremben, majd megmártóztunk a tenger hullámaiban is. Tudtuk, hogy estére nem tekerhetünk be Famagustába, így egy jókora erdős tengerparti területet szemeltünk ki táborhelyül. Kiderült, hogy itt találhatók az ókori Szalamisz romjai. Természetetesen nem hagyhattuk ki a látogatást, megcsodáltuk a ókori fürdőt, színházat és a többi épület romjait, valamit a még mindig látható főutcáját, melyek csodás alkonyi fényekben pompáztak. 

Annak ellenére, hogy török barátaink már nem sokat törődnek az időszámításunk előtti romok állapotával, volt valami belsőséges, szavakkal visszaadhatatlan varázsa a helynek. Egy kicsit eljátszottunk azzal a gondolattal, milyen élet lehetett itt több ezer évvel ezelőtt? Hogy élhettek, mit csinálhattak itt az emberek akkor? Mire végeztünk az ásatási terület körbejárásával, már ránk köszöntött a sötétség, így egy közeli piknik területen ütöttünk tábort. A helyi kutyákon kívül senki sem zavarta meg álmunkat, de ők is barátságosan közeledtek.

4.nap 2018. november 17. (szombat)

Salamis - Famagusta - Ayios Nikolaos támaszpont - Lárnaka

Utolsó nap ismét hátszél kísérte utunkat, melynek nagyon örültünk, hiszen ezt a napot már tényleg a pihenésnek szerettük volna szentelni. Famagusta városfalakkal ölelt belvárosában reggeliztünk, melyet még nem lepett el a turistaáradat. Megcsodáltuk a város ódon épületeit és kikötőjét is, s egy gyors defektszerelés után már repesztettünk is délnyugat felé.

A város után nem sokkal feltűnt a kis határállomás, ahol ismét gond nélkül átengedtek. Érdekes élmény volt áttekerni a demarkációs vonalak közé ékelődött Ayios Nikolaos brit támaszponton, majd az ezt követő korridoron, ahol jobbra-balra szögesdrót emelkedett az út mellett, hiszen - bár már határt léptünk - valójában még mindig az északiak területén voltunk. Csak a támaszponthoz vezető kis út ékelődött be a török bázisokkal körülölelt sík tájba. Jobb oldalt egy teljesen elhagyatott szellemvárost láttunk, majd végre kinyílt a terep, s elértünk az igazi görögös déli partvidéket.

Áthaladtunk az autópálya felett, s egy hosszú lejtővel tértünk vissza újra a tengerpartra. Aliz megkapta a harmadik defektjét a város előtt, így már egyre jobban vártuk Lárnakát. Hosszú üdülőövezeten át vezetett a parti út, míg végre elértük a város határát. Ezen az oldalon sorakoznak kikötői, ipari részlegei, így kicsit olyan érzés volt visszatérni, mintha nem is ugyanebből a városból indultunk volna el alig 4 nappal ezelőtt. Bőséges ebéd után visszatértünk a már jól ismert Finikoudes-re, a város impozáns - szállodasorral és hosszú homokos parttal övezett - parti sétányára.

Délutánra sajnos beborult az idő és hűvösebb is lett, így strandolni nem volt kedvünk. Átvettük a rajtszámokat, majd a városszéli Mackenzy Beach-en telepedtünk le, ahol jóval kisebb volt a mozgás, mint a belvárosban. Naplemente előtt nem sokkal adtuk le a bringákat és visszasétáltunk a Hala Sultan Tekke melletti táborhelyünkre. Az esti géppel nagy csapat érkezett a holnapi versenyre, s lélekben már együtt hangolódtunk a holnapi hajnali kelésre és a versenyre.

Marci legnagyobb aggodalma ellenére nem vett ki belőlünk túl sokat a bringázás, mindenki felkészülten, kipihenve várhatta a futást, s eredményesen teljesítettünk.

Szuper volt ez a novemberi tekerés a még nyárias jellegű Cipruson, remélem pár év múlva ismét visszatérünk!