Valahol az elején kellene kezdenem, de nem is tudom, hogy az hol van az. Amikor kölyök koromban a bringa nyújtotta a szabadságot, vagy mikor először szerszámot fogtam a kezembe, hogy majd én megcsinálom! Esetleg ott, amikor az első bringára azt mondtam, hogy ez megmarad! Van egy népes kerékpár gyűjteményem ami a műhelyben, padláson, és gyakorlatilag minden hol, ahol akad egy szabad hely ott pihen. És még mindig akad olyan, amire azt mondom, hogy egy ilyen is kell! A NÖLL ilyen, ami egy igazán kult cucc.

A német cég 1980-as alakulása óta semmit nem változtatott cégpolitikáján csak és kizárólag acél csövekkel dolgozik, ezüst forrasztással. (A legjobb minőségben így lehet acél vázat építeni.) Nyilván ennek komoly ára van. Emiatt nem is nagyon terjedt el a márka, de aki versenyzett, vagy kicsit is követi az MTB versenysportot hallott már a márkanévről.

Ahogy megkaptam

Nyilván mint minden gyűjtőt, engem is mindig jobban érdekeltek a kis szériás, eldugott műhelyekben készített vázak, kerékpárok, mint a sorozatban gyártott darabok. Emiatt mind a mai napig folyamatosan figyelem, hogy felbukkan-e olyan eladó darab amiben megemeli a pulzusomat.

Alig 30 év és tessék: Ahogy lenni szokott, minden a neten kezdődött , már egyre többen barangolunk ott, jó cuccokat vadászva. Egész kis szubkultúrája lett a régi szarok gyűjtésének, köztük a bringáknak is. Ennek természetesen örülni kell, hisz ez is azt bizonyítja nem vagyunk egyedül!

Egy álmos nap, mikor amúgy is csak azt várja az ember, hogy vége legyen, jött egy üzenet, a lassan fél éve birtokolt „nagyon okos telefonomra” egy kedves ismerőstől, egy jófogásos linkel együtt, hogy „reméli én vettem meg.” A linken egy alu vázas kerékpár volt, tele XTR cuccokkal. Az összeg volt a lényeg, mert az kb. a vicc kategória volt. Amikor épp meg akartam nézni jobban mi is ez, már csörgött is a kis simogatós dobozom. Egy másik ismerős volt, hogy épp most indul egy teli XTR-es bringáért, és hogy kell e nekem. A netes képek szokás szerint a holdról, és félig rohadt krumpli társaságában lett fotózva, így nem nagyon lehetett kivenni mit is ábrázol.

Innentől kezdve, szépen hátra dőltem, és nem nagyon izgatott, mivel tudtam, hogy a vas elővételi joga -bármi legyen is az-, az enyém. Közben még vagy hárman jelezték a neten felbukkanó kerékpárt.

A barátom amikor odaért hívott, hogy ez nem alu a váz. Innen kezdett jobban érdekelni a dolog. Ahogy megkaptam az első normális képet, egyből tudtam, hogy megint kipipálhatok egy bakancslistás darabot. Ráadásul a márka csúcs darabja volt ott, borzalmasan lelakott állapotban.

Csupasz váz

Hamar eljutott hozzám, és szinte azonnal fel került a szerelő állványra. Az első pár órában csak méregettük egymást. Csodáltam az egyszerűségét, a rejtett bovden vezetéseket, az illesztéseket.

Ez egy rituálé ami arról is szól, hogy kitaláljam mit is kezdjek egy ilyen darabbal. Lehet a teljes felújítás, vagy amit -nagyon szeretek- úgy nevezek, hogy csak vissza a pályára. Ekkor nem számítanak a korábbi sebek, a használtból eredő nyomok, csak szerkezetileg legyen makulátlan. Ne legyenek rajta típus és idő idegen alkatrészek. Ma már sok vegyszer és eljárás van, hogy visszahozzuk a kopott, fakult fényezés régi csillogását. Az alkatrészek meg jellemzően ebben a korban még az örökkévalóságnak készültek.

Pár napig nézegettem a bringát, majd szétkaptam. Rutinos szerelő vagyok, pár perc alatt darabokban volt a vas. Viszont elkövettem egy óriási baklövést amivel sajnos, vagy szerencsére eldőlt a kerékpár felújításnak mértéke, és formája.

A bringa szörnyű, leharcolt állapotban volt. A bovdenek nagyon rozsdásak voltak, ráadásul a teflonbevonatos fajta. Én meg ahogy szoktam ilyenkor bontani, a váltónál elvágtam, és kirántottam. Azaz csak akartam, mert a rozsda miatt a vázban vezetett csőben az összetömörült, és erősen megfogta. Gyakorlatilag azonnal beleszakadt.

A karbantartás hiánya. Még ebben a formában is látható, hogy a mai rejtett bovdenezés ezt a technológiát meg sem közelíti. Ráadásul ez nem a szervízesek rémálma.

Kicsit megrémültem, mert próbáltam másik bovdennel kitolni, de mint arra hamar rájöttem, ez gyakorlatilag lehetetlen. Ezután jöttek különböző praktikák: merev bovden, rendes bovden akkus csavarozóba fogva, és számtalan gyenge ötlet. 3 nap konkrét sz*pás után 2 bovdent sikerült befűzni, de a harmadik az nem ment. Elkeseredtem, mert nagyon szerettem volna megmenteni a vázat.

Nem maradt már csak egy megoldás, a MESTER! Horváth András azaz Hunor akihez fordulhattam. Nem csak mert ő az egyik legnagyobb tudású ember a témában, hanem mert -mint kiderült- ő konkrétan ismeri a márkát, és dolgozott is nekik. Így mikor előadtam a nyomorom, szerencsére megértő fülekre találtam.

A MESTER előkészül az alkotáshoz

Andráshoz hasonló hiányszakmában dolgozó emberek leginkább időhiánnyal küzdenek, ezért sejtettem nem lesz hamar projekt, de nagyon más választásom sem volt. Meglepetésemre András, ahogy elküldtem neki a vázat, pár napra rá már jelzett is. Sajnos a váz nagyon korrodált, így csak a cső cseréjével lehet megmenteni. Na de itt azért van egy extra dolog: cső a csőben, a rejtett bovdenezés miatt.

Én azonban már egy kicsit sem aggódtam, hisz gyakorlatilag mintha az eredeti készítőjének adtam volna a kezébe. András ráadásul kihívást is látott ebben, így pár hét múlva szólt, hogy kész a váz.

Amikor a jelzett, pont elég sz*r passzban volta, így a hír hatalmas lendületet adott. Ahogy tudtam nekiálltam, és rengeteg kutatómunka ellenére rájöttem, hogy nem fogom megtudni mi volt a bringán gyárilag. (Aki olvasta már pár szösszenetem, vagy látta a bringáim, az tudja, hogy én jellemzően a gyári állapot híve vagyok. Ezt szerettem volna elérni ennél a projektnél is.) Ezeket a bringákat jellemzően egyedi kérésre készítették, és mivel akkoriban ezt inkább versenyzők kérték, nem is nagyon volt széria darab. Így arra hagyatkoztam ami megtalálásakor rajta volt.

Íme a felújított masina.

Visszakapott egy szebb állapotú XTR szettet, a benne lévő Race Factory villát minden porcikájában felújítottam. A színesedés jegyében egy Chris King Rasta fejcsapi koronázza az elejét, egy Answer A-TAC stücnivel, amin még a réges-régi bolti ár matrica is rajta van. Nokon bovdenszettel szereltem, hogy ne legyen még egyszer baj vele.

Már csak egy dolog van hátra: nagyon szeretném megtalálni ki hajtotta a bringát. Pár fórumon bedobtam a képeit, jelenleg még nem kaptam erre érdemi választ. Remélem, ha meglesz régi gazdája, elégedett lesz a munkámmal.

A gyűjteményem további darabjait keresd az oldalamon.