Az 5. nap

Sajnos ébredés után megint cuccolnunk kell, pedig itt még szívesen maradnánk. Kellemes volt az ágy, szép a táj, gyönyörű a tó…na de nincs idő az álmodozásra és célunk Nádasd, nincs messze. Induljunk! 21 km csupán a célig.

Vadása-tónál állunk meg először. Fürödni már nem akarunk, ezért csak nézzük a helyi családokat, ahogy ott pihennek, vagy csupán lógatjuk a lábunkat a stégről. Jó levegőben, tiszta időben töltünk el egy bő órácskát.

Szőcén, a Lápok Házában már várnak minket. Egy kisfilmből megtudjuk, hogy az a növényvilág, ami itt található, az északi országokban jellemző, de valami folytán (sajátos mikroklíma) nálunk is– de csak itt!- megtalálható. Elsétálunk a láphoz, de sajnos nem sok mindent látunk a növényekből (csupán szép éger fákat), mert lekaszálták őket és egy kutatócsoport dolgozik a területen.

Nádasdon, a helyi művelődési házban vagyunk elszállásolva, egy nagy előadóteremben. A földön szép sorban sorakoznak a szivacsok, mellettük egy-egy székkel. Ma mindenki itt alszik.

Íjászok várnak minket a közeli tónál. Komoly versenyzői múlttal rendelkeznek, ezért szakszerűen mutatják, hogy kell tartani az íjat, hogy ne csapja meg a kezünket az ideg. Mindenki kipróbálja. Van, aki nagyon ügyes, mert lábatlani, süttői egyesületben már próbálgatta. Maradnánk még, de a rengeteg szúnyog belőlünk lakmározik, ezért a szokásosnál is gyorsabban hagyjuk el a helyszínt.

Tisztálkodni a közeli iskolában (annak tornatermi öltözőjében) tudunk, este 7 és 8 között. Csak ekkor(!)...vagyis vacsora után nagyon kell sietnünk, hogy mindenki kész legyen! Az iskola 8-kor bezár! Nincs időnk hát folyatni magunkra a meleg vizet, pedig nagyon jól esne. De most legalább helyben van a vacsora! Szabadprogram takarodóig, majd az elcsendesült teremben még egy anekdotát olvasok a gyerekeknek, holnapi helyszínünkről, a vasvári Feneketlen-tóról. A "mesélés" annyira jól sikerül, hogy többen már közben elalszanak. "Itt a vége, fuss el véle"...oh, dehogy, még 2 nap hátra van!