A vándor tábor vége

Reggelire házi finomságokat kapunk Gergelyéktől (lókolbász, szilvalekvár) és az előző este lemosott kerékpárokon, legördülünk a pincesorról. Irány a 9 km-re lévő pácsonyi vasútállomás. A Vasi-Hegyhát gyönyörű vonulatai ámulatba ejtenek minket, ezért lassan haladunk. Minél többet akarunk elraktározni még magunkba ebből a csendes, de szépséges tájból.

A vasútállomáson felsorakoztatjuk a kerékpárokat. Délig várunk a csomagjainkra és a vonatra.

Mindkettő időben érkezik és mi könnyes szemmel énekeljük: "De ha elindul a vonat, a szívünk majdnem megszakad..."

Igen! Minden így volt szép és jó!

Köszönjük mindazoknak, akik mindezt lehetővé tették nekünk!

Marosné Wendl Éva (tanár- Lábatlani Arany János Ált. Isk. és A. M. I.)