A kerékpáros gyermekszállító eszközök mindegyike megoldást kínál egy-egy problémára. Nem mind való mindenkinek, ellenkezőleg: a gondos választás épp a megoldandó probléma megfogalmazásával kezdődik és a megfelelő eszköz kiválasztásával fejeződik be. Közben sokminden van: pénz, boltok, városok, utak, életmód, edzettség stb.

Gyermek ülés elől:

A kormányrúdra szerelt elülső gyerekülés legnagyobb előnye, hogy az úton végig folyamatos beszélgetésben vagy a gyerekkel. A kicsi minden forgalmi helyzetben aktívan részt vesz, észrevétlenül tanul belé a közlekedésbe. Fontos, hogy minden helyzetet (szabályost és szabályszegést is) okosan meg kell beszélni a kicsivel. Én emlékszem gyermekkoromban sokkal jobban szerettem ebben ülni, mint hátul a csomagtartón. Itt élmény volt az utazás.

Hátránya, hogy a kicsi telibe kapja a menetszelet.

Ha e mellett döntesz célszerű szarvat is szarvat szerelned a kormány közepére, hogy „igaziból” foghassa a kormányt, de ne helyetted.

Gyermekülés hátul:

A hátulsó gyerekülések a legelterjedtebbek. A ma legjobbnak tartott típusok a nyeregcsőre kapcsolt bilincsen rögzülnek, dönthetőek (alvási funkció!). Előnyük, hogy a kormányzást nem zavarja a gyerek akarata. Széltől védett a baba, és nagyon széles a termékválaszték árban is és szolgáltatásban is.

A hátulsó gyerekülések vételekor a legfontosabb az aránylag merev tartórúd(pár), mert gyöngébb konstrukciók nagyon belenghetnek. Ez pedig nem csak a babának lehet rossz, de az elülső, kormányzott kerék megemelésével kifejezetten veszélyes helyzeteket is teremthet.

A csomagtartóra szerelhető hátsó babaüléseet általában az áruk miatt veszik. Az olcsó ülések ugyan formailag tartalmaznak mindent, ami kell (ötpontos öv, lábkaloda pánttal, kartámasz, fejtám, párna), de nem dönthetőek és szinte kivétel nélkül majdnem függőleges a háttámlájuk, ami hosszabb távon kényelmetlenné teszi. Ezért ebből a megoldásból csak a legigényesebb változatok ajánlhatók jó szívvel: a dönthető, rázkódáscsillapított, párnázott modellek.

Kerékpárutánfutók:

A kerékpáros gyermekszállító utánfutók a bringa hátulsó tengelyére kapcsolódnak, így a vezetésük a kerékpárostól semmi különleges erőfeszítést nem kíván, a bringát nem tolják le semerre. Erő persze kell a húzásukhoz, és jó állapotú és minőségű fék, hogy meg lehessen velük állni (drágább modellek már kaphatók ráfutófékkel). Jobb modellek nemcsak a föntről érkező eső, de a nagy tócsákból fölverődő víz ellen is jól védik a gyereket.

Műszakilag fontos, hogy a kapcsolóegység lehetőleg ne csavarral, hanem valaminő csap/persely csatlakozással, alakkal záró biztosítással készüljön. A rugózott ufók a legjobbak a gyerekek ízületeinek, csigolyáinak. A rugózatlanok közül a gyerek feneke alatt átmenő tengelyű változatok komoly szenvedést tudnak okozni a kicsinek, hiszen a tengely épp a farokcsontjuk táján üti a gyerekeket.

A gyerekek babautánfutóban vihetők leghamarabb: létezik betét, amiben már 8 hónapos babát is vihet az anyukája anélkül, hogy a babában kár esne. Minden más megoldás legkorábban kb. kétéves kortól ajánlható.

Tandemutánfutó:

A klasszikus tandemufó egy fél bicaj, kardánkereszttel rögzül a szülő cangájához. Remek megoldás iskolás, alsó tagozatos gyerek számára. Létezik ennek kétkerekű változata is. Egy gömbcsuklóval kapcsoljuk a nyeregvasra (olyanképpen, mint az autós utánfutót).

A tandembot:

Ez egy rúd, ami a gyerek meglévő, saját bringájának elülső kerekét fölemeli, az félbringás utánfutóvá válik. Itt a közös túra alkalmából a gyermek önállóan bicajozhat, ha elfáradt egyszerűen csak felcsatolod a pringáját a rúdra és lehet folytatni a túrát. A lecsatolás aránylag egyszerű és gyors, akárcsak a fölcsatolás.