{reklam}

Miért is? Nem csak a kerékpározás, de bármely sportág rendszeres művelése, akár hobbi-szinten is, magában hordozza a késztetést komolyabb megmérettetésre, ahol teljesítményünk, fejlődésünk objektíven értékelhető. Ennek eszköze a versenyzés. A komolyabb versenyek ill. az immár klasszikus maratonok légköre is, igazi presztízs „csatákról” tanúskodik. Csak az időeredmény számít, minden mozzanatot alá kell rendelni tempó megőrzésének, nem beszélve a jól átgondolt felkészülésről, edzésről. Igen ám, de mi van, ha e versenyek atmoszférája idegen tőlünk, egyszerű kerékpárosként milyen alternatíváink vannak? Első körben sokkal barátságosabb időeredmények helyett egy túra teljesítését kitűznünk célul. Ahol a társaságra és a környezetre is tudunk koncentrálni, ugyanakkor elengedhetetlen bizonyítanunk, – legfőképp saját magunknak – hogy képesek vagyunk leküzdeni távokat és szinteket egyaránt. Erre szolgál a – 80-as évek óta töretlenül jelen levő szakág – a teljesítménytúrázás. Miből is válogathatunk? 2010-ben 103 kerékpáros teljesítménytúrát hirdettek meg országos szinten a különböző egyesületek ill. alkalmai csoportok. Április végétől egészen októberig gyakran 5-8 kétkerekű túrakiírással is találkozhatunk. Nagyrészt a terület adottságainak is köszönhetően az Alföldön rendezett túrák, ill. a Budapesthez közeli hegyi (Pilis, Börzsöny) távok a jellemzőbbek, de elmondható, hogy szinte az ország valamennyi „sarkában” adódik alkalom a sportteljesítmény megszerzésére. A szervezők többnyire figyelnek az indulók ellátására is, és résztávok kijelölésével lehetőség nyílik az egyéni képességek és az aktuális erőnlét figyelembevételével a számunkra megfelelő túrát kiválasztani.

Akár családi programnak (20-40 km), akár edzésnek (70-90 km) is szánjuk, ne feledkezzünk el arról sem, hogy a rendezőségnek általában célja van egy-egy útvonal biztosításával. Ne legyünk restek nyitva tartani szemünket, és látni minél többet mind a természeti, mind az épített értékekből. Sokat fedezhetünk fel kis országunkból, ha nem bámuljuk folyamatosan az aszfaltcsíkhoz vagy a kilométeróránkat. Sokáig gondoltam a teljesítménytúrákat a magányos farkasok gyűjtőeseményének. Szerencsére bőségesen van ellenpélda is. Rangosabb teljesítménytúrák immár pofavizitté nőtték ki magukat (Rákóczi, Gázló, Bakonybél vagy Beac Maxi), ill. jellemző a csapatos teljesítés is, ami szintén egy plusz élményt nyújt a hagyományos versenyekkel szemben. A sportteljesítmény mellett némi tájékozódási feladattal is jelentkezik egy-egy kibontakozó ún. túraverseny is (pl. Kalandtúra Két Keréken, Bükkalja gyöngyszemei), továbbá a különlegességek közé sorolható még egy szintén újszerű teljesítménytúra, mely rendelkezik gyalogos és kerékpáros szakaszt magába foglaló résztávval (Félnyolcas) is. Ezen kívül előfordul, hogy valamely helyi rendezvény részeként pattanhatunk nyeregbe (pl. Ne cigizz, inkább biciklizz!), hozzájárulva ezzel nemcsak a jó hangulathoz, de akár egy nemes célra is felhívhatjuk a figyelmet jelenlétünkkel. A teljesítménytúrákról bővebb információt a TTT túranaptárában olvashattok.