Egy térkép nem nyújt elegendő információt számunkra, ha csak a tereptárgyak alaprajzát ábrázolja. A domborzat ábrázolása akkor ad elegendő információt ha kifejezi a terepidom:

• kiterjedését
• magasságát
• lejtésviszonyait
• érzékelhetővé teszi a terepidom alakját.

A ma használatos turista térképek ezeknek a komoly követelményeknek megfelelnek. Ezt oly módon érik el, hogy a domborzatot szintvonalakkal ábrázolják.

Az eljárás lényege az, hogy a terep domborzatát egymástól egyenlő távolságra lévő és egymással párhuzamos síkokkal elmetszi. Ezek a párhuzamos metszősíkok a szintvonalakat, amelyek felszín azonos magasságú pontjait összekötő szabálytalan görbe vonalakat.

A szintvonalak tengerszint feletti magasságát számok mutatják. A számokat úgy írják a szintvonalra, hogy talpuk mindig az alacsonyabb térszín irányába mutat.

Az alapszintvonalak ábrázolása vékony, folytonos, barna színű vonallal történik. A tájékozódás megkönnyítése érdekében minden ötödik szintvonalat megvastagítanak. Ez a megvastagított, folytonos, barna színű szintvonal a főszintvonal.

A szintvonalas ábrázolás szabályai:

• nem keresztezhetik egymást,
• mindig záródnak, kivéve, ha a térkép egyéb utalásai miatt azokat meg kell szakítani (például szöveg, település, út stb.)
• általában nem párhuzamosak egymással,
• sűrűségük a terep meredekségére utal, minél sűrűbben helyezkednek el, annál meredekebb a terep formája.

A fent és a lent megállapítása

Ahhoz, hogy egy térképet jól tudj olvasni, az kell, hogy a szintvonalak bonyolult rendszerén át fel ismerd mi van fent, és mi lent. Azaz a térképen a domborzat merre emelkedik és merre lejt. Ez a készség sok gyakorlással sajátítható el, amely csak a térkép böngészésével alakul ki benned.

Az alábbi szabályok segítenek:

A lejtőirányt jelzik:

• a vízfolyások, mert ezek mindig lejtőirányúak;
• a völgyek, metsződések, vízgyűjtők iránya;
• az eséstüske mindig a lejtő irányába mutat;
• a tereplépcsők fogazata, mert ezek mindig lejtőirányúak;
• szintvonalak magassági számainak talpa;
• a magassági számok összehasonlítása alapján is eldönthető;
• a nyergek, melyek mindig jelzik az emelkedés és lejtés irányát;
• a  jel, mert ez mindig bemélyedést jelent;
• a tavak, a vizenyős, mocsaras területek, mert ezek általában mélyedésben találhatók.

Az eséstüske

A lejtőirány a szintvonalakra mindenütt merőleges, az eséstüske jelzi a lejtés irányát. Minél közelebb haladnak egymás mellett a szintvonalak, annál meredekebb a lejtő.

"Vízszintes" (vagy közel vízszintes) a turistaút, ha párhuzamosan halad a szintvonallal, s minél nagyobb szöget zár be vele, annál kaptatósabb. Kevésbé pontos és megbízható, inkább csak tájékoztató jellegű a domborzat színfokozatos (a mélység és magasság növekedésével egyre sötétebb) vagy domborzatárnyékolásos ábrázolása, ez utóbbi például a szintvonalak kiegészítője lehet, a meredek lejtőket így még szemléletesebbé tehetjük.

A domborzati idomok és ábrázolásuk

Amennyiben a szintvonalak között már sikeresen elnavigálunk tudjuk, a térképen, hogy annak melyik része merre lejt illetve emelkedik, itt az ideje, hogy megismerkedjünk a domborzati idomokkal. Amennyiben ezeket a térképen fel ismerjük, elmondhatjuk magunkról, hogy tudunk térképet olvasni.

A domborzati idomok nagyformáit vízválasztó és vízgyűjtő idomokra, majd ezeket kisebb idomokra, részletidomokra bonthatjuk.

Vízválasztó idomok:

A terep kiemelkedő domború idomai, kúp alakúak, vagy hosszan elnyúlóak lehetnek. Ide sorolhatók:

• Hegyhát: Kiemelkedő domború idom lehet lapos tetejű fennsík és lehet keskeny, éles forma, ez a gerinc.
• Kúp: olyan kiemelkedő idom, melynek legmagasabb pontjától a terep minden irányba lejt. Lehet meredek, hirtelen leszakadó forma, ilyen a hegycsúcs (sziklacsúcs).
• Lejtőkúp: a lejtős hegyháton vagy oldalhegyháton lévő kisebb kúp.
• Pihenő: a hegyhátak és az oldalhegyhátak vízszintes, ellaposodó része. A pihenő lapjától a terep egy irányba emelkedik és három irányba lejt.
• Nyereg: a hegytetők két vagy több kúpja között keletkezik, ahol a terep két irányba emelkedik és két irányba lejt.

Vízgyűjtő idomok:

A hegyoldalban, völgyek alján lévő bemélyedések. Ide tartoznak:

• Völgyteknő: a domború hegyhát fordítottja, a hegyoldalak teknőszerű bemélyedése. Alakja lehet U (gleccservájta) vagy V betű formájú (folyóvízi erózió mélyítette).
• Vízmosás: keskeny, meredekfalú árok, mely a teknők alján keletkezik, széle omladékos, szakadékos.

Részlet idomok:

• Tereplépcső: a lejtőkön kialakuló vízszintes vagy ferdén húzódó lépcsőszerű letörés.
• Horhos: széles és mély árok, omladékos, meredek parttal, mélysége 10 méternél is több lehet.

 A következő részben megismerkedünk a tájolóval.