A Bükk hegység egyik legérdekesebb része a Bükk-fennsík, ami egy meredek sziklafalakkal és lejtőkkel körülzár terület- Ez hazánk legnagyobb (18-20 km hosszú és 5-7 km széles.) és legmagasabban fekvő (600-900 m) ilyen jellegű területe. A nevével ellentétben azonban egyáltalán nem lapos, hanem töbörökkel, víznyelőkkel szabdalt karszt terület.

A terület egésze karsztfennsík. A Garadna-patak két részre osztja, a magasabb, nagyobb területű Nagy-fennsíkra és a kisebb, alacsonyabb fekvésű Kis-fennsíkra. A szélén sorakoznak a híres bükk-vidéki „kövek”: Istállós-kő, Tar-kő, Pes-kő, Bálvány, Bél-kő. Minden oldalról hirtelen emelkedik ki környezetéből, de a magas hegycsúcsok miatt a völgyekből, az alföldről nem lehet rálátni.

Vadregényes hangulata miatt ajánlom minden bringásnak, hogy legalább egyszer látogassa meg. Higgyétek el, nem fogtok csalódni a táj szépségében.

A kocsinkat a Bányahegyi elágazóban lévő parkolóban tettük le és miután felszerelvényeztünk egy hazai szempontól kitűnőnek mondható erdei aszfalt úton másztunk fel a fennsíkra. Amíg megtettük a fölfelé vezető 3 km-t 100 m szintet győztünk le. Sajnos a Nagy-Mezői Őrháznál a minőségi aszfalt út elfogyott. Kárpótlásként viszont néhány kanyar után az alábbi látvány fogadott minket.

Nagy-Mező panoráma

Engem mindig elbűvölt a látvány, most viszont érdekes volt párom reakcióját látni, aki még sosem járt erre.

A Nagy-Mezőn eltöltöttünk némi időt fotózással, nézelődéssel és beszélgetéssel a fenti képek ott születtek. Tovább indulva egy erdőségen át jutottunk el a Jávorkúti elágazáshoz, ahol ez erdészet változtatta sivataggá a tájat. Meg sem álltunk a pihenőnél, hanem jobbra fordulva a Lendeczky úton haladtunk tovább. Itt található az erdészeti emlékmű, amit most is érdemes volt meglátogatni, de jelzem ködös párás időben, amikor a nap sugarai próbálnak ezen átbújni fantasztikus hangulatot áraszt.

Erdészeti emlékmű

Egy korábbi túránkon ez a rész nagyon jó visszhangos volt. Most ebben a verőfényes száraz napon meglepődésemre egyáltalán nem volt az. Mielőtt kiérnénk a Budapest-Miskolc országútra meglátogattuk még a katonasírt, amely a második világháború névtelen itt harcoló hőseinek állít emléket. (Érdekes módon a sisak még mindig meg van.)

Katona sír

Tovább haladva az út erős lejtésbe ment át és a tetejét borító aszfalt is inkább a múlt részévé vált. (Bár feleségemnek végig aszfaltos utat említettem, és mint látható volt nem szegtem meg szavam.) Így értük el az országutat. Innen hatalmas száguldás következett Lillafüredig. Egy kötelező megálló került csak beiktatásra a Miskolc tábla.

Miskolc

Lillafüred mindig elvarázsol a Hámori-tóval egyetemben. Csak kár, hogy a két fő látványosságot egy forgalmas út szeli ketté.

Lillafüredet elhagyva eleinte közúton haladtunk, majd az első aszfaltos bal bekötőútra ráfordulva elkezdtünk fölfelé mászni a fennsíkra. Itt jött ki igazán a PEDELEC előnye. Még én kellemesen szenvedtem fölfelé, addig Nóri kényelmesen mászott mellettem. Tényleg tudtunk végre együtt bringázni. Kipróbáltuk milyen az, ha maximális rásegítéssel halad fölfelé. Hogy is fogalmazzak? Gyakorlatilag állva hagyott, úgy suhant el mellettem, mint a rakéta.

Erdészeti utakon. Naná, hogy a motoros viszi a cuccunkat

A fennsíkra felérve a táj a megszokott erdei képet ismét átengedte annak az elvarázsolt világnak, ami csak itt létezik a Bükk-fennsíkon. Jávorkút felé tekertünk, utunkat megszakítva egy-egy megállással, ahol úgy éreztük muszáj néhány fotót ellőni megörökítve a látványt.

Barlang

Gombák

Fény játék

Pihenni csak Jávorkút után álltunk meg, annál az elágazásnál, ahol kereszteztük a reggeli nyomainkat. A helyszín fakitermelés utáni képet mutat. Az erdészet a tájidegen fenyveseket irtotta innen ki. A táj sivársága és a még füstölgő avar tökéletes díszlet lehetne egy posztapokaliptikus filmhez.

Erdészet munkában

A pihenőhelyen felfrissítettük magunkat, hogy az autónkig az utolsó etapot megtehessük. Közben az erdészet munkájáról beszélgettünk. Értjük azt, hogy ez nekik a betakarítás, meg minden, de a látvány akkor is szörnyű. Útra kelve innen már a reggel bejárt tájak köszöntek ránk ismerősként. A Nagymező, a Bánkúti elágazó, majd a Nagy-Mezői őrháznál elbúcsúztunk a fennsíktól és jó tempóban legurultunk az autónkhoz.

Túra adatai

• Túra hossza: 42 km
• Szintemelkedés: 925 m

Az útvonal gyakorlatilag egy kisebb és egy nagyobb emelkedőből és lejtőből áll.