A 3. nap

Ez a nap mozgalmasnak ígérkezik, mert esőre áll az ég. Vesszük az esőkabátot és begurulunk Őrire, hogy a reggeli után, kissé lankásabb területen, legyűrjük az aznapi 55 km-t.

Nagyrákos után kénytelenek vagyunk tolni a bicajt, akkora az emelkedő! Még hogy lankás...hmmm, gondoljuk sokan! Szemeregni kezd, de minket ez nem tántoríthat el, tekerünk tovább. Csakhogy zuhogásba vált át és így bemenekülünk az erdő fái alá. Még jó, hogy nem viharos az idő. Fél óra kényszerpihenő, szendvicsekkel, sztorizásokkal, majd mehetünk tovább.

Szatta következik. A helyi ismertető tábláról sok mindent megtudunk a településről. Friss vizet veszünk. Eltesszük az esőkabátokat, mivel elvonultak a felhők. A következő megálló, a Kerka-patak.

- Ha szebb lenne az idő, ebben is fürödhetnénk! -mondja Tündi néni. Ám csak leülünk a partjára és nézzük a sebesen hömpölygő vizet. Indulnunk kéne. Még 10 perc!-kérik a gyerekek. Persze, maradunk! Jó, hogy nem esik, csupán borult az ég!

Szentgyörgyvölgyig meg sem állunk. A helyi templom nagy ritkaságnak számít, mivel fakazettás mennyezete van. Felcsillanó szemekkel olvassuk a templom falán a táblát: egy neszmélyi (lakóhelyünkhöz közeli település) származású festő festette, a 19. század elején. Csodálatos! Szemünk hosszan időzik a szépen megmunkált és kékre festett táblákon.

Veleméren újra egy templom miatt kell felkapaszkodnunk a hegyoldalba, de megéri. Az ország egyik legrégebbi templomában vagyunk, 1200 körül már álltak a falai és a festése is eredeti. Jelenleg, tudósok vizsgálják, hogyan maradhattak fenn freskói, a történelem viharai ellenére. Mindezt, egy nagyon kedves, idős hölgy meséli el nekünk. Beszél még a templom különleges fényeiről és a festményeken szereplő alakokról, szentekről. Búcsúzóul egy-egy szép képeslapot kapunk tőle. Ahogy hosszan ereszkedem le a hegyről, van időm elgondolkodni a látottakon, hallottakon. 

Sajnos újra esni kezd, de mennünk kell tovább. Magyarszombatfán, egy fazekasmester várja, hogy megtaníthassa a gyerekeket korongozni. A fazekasság nagyon elterjedt foglalkozás ezen a vidéken. Megtudjuk, miért és kitől tanulták meg őseink, majd agyagot kapnak a bátrak és kis edénykét formáznak belőle. A sikerélmény elmarad, viszont előkerül a szendvics és táskába az esőkabát.

Messze vagyunk még a sátrainktól, ezért bele kell húznunk, hogy legalább vacsorára újra Őriszentpéteren legyünk.  Kiderül, a szállásunk mellett is van egy Árpád-kori templom, ezért azt se hagyjuk ki. A sátortáborunk hangos szóval van tele; megérkezett a minket követő csoport (1 nappal utánunk indultak). Meg is indul a harc a zuhanyzókért, de ismerkedni már nincs idő, vár a pihenés...na és egy egész "állatsereg" a fekhelyeink körül.