Az atípusos Parkinson-szindróma olyan rendellenességeket foglal magába, amelyek hasonlóak a Parkinson-kórhoz, de eltérően reagálnak a kezelésekre. Az ebben szenvedő betegek már a betegség korai szakaszában elveszítik kerékpározási képességüket, a Parkinson-kóros betegek azonban továbbra is jól kerékpároznak.

Japán kutatók saját országukban vizsgálták ennek megbízhatóságát, ahol hegyes-völgyes, szűk, autóktól hemzsegő utak jellemzőek. Kiderült, hogy az atípusos Parkinson-szindrómás betegek 88,9 százaléka már betegségük első néhány évében felhagytak a kerékpározással, míg a Parkinson-kóros betegek esetében ez az arány csak 9,8 százalék volt. Ha ezeket az adatokat összehasonlítják a kerékpárosok számára kedvező holland viszonyokkal, ahol az atípusos Parkinson-szindrómás betegek 51,5 százaléka hagyta abba a kerékpározást a betegség első éveiben, valószínűsíthető, hogy az eltérés annak tudható be, hogy Japánban sokkal nehezebb kerékpározni.