Hát ez is eljött, itt a Sirály felújításáról szóló cikksorozat utolsó része. Ez már nem a felújításról szól, hanem az élményről, amit menet közben nyújt.

Adott volt egy szép napos vasárnap délután. Meg volt az útvonal. Meg volt a fotó alany. E három tényező házasságából született egy rövid kerékpártúra.

23 km-en át teszteltük a kerékpár menettulajdonságait, közben 251 m szintet másztunk meg Budapesten a Duna parton.

Első állomásunk a Margit-sziget volt. A nagy tömeg miatt rövid fotózás után tovább álltunk (hajtottunk).

A Jászai Mari tér és a Parlament mint háttér szolgáltatta a következő fényképezési lehetőséget.

Innen az Erzsébet híd lábáig meg sem álltunk. Tervbe volt véve az üveg alatti romkert és a Sirály együtt fotózása, de ebből sajnos semmi sem lett az erős napsütés miatt.

A következő állomás a kedvenc hidam a Szabadság-híd volt. Ez hálás téma volt mind a kerékpár, mind a kerékpáros szempontjából.

A Lágymányosi-hídon a rozsdás korlát erősen csökkentette a táj élvezeti értékét, bár ilyen tiszta időt ritkán fog ki az ember.

A budai oldalon az Országházas háttérrel zártuk a teszt utat igen elégedetten.

 Menet közben:

A kerékpár nagyon jól viselkedik menet közben. Azt külön kihangsúlyozom, hogy igen jól gurul 27"-os kerekeivel, eredeti Taurus gumiján.

A kormányszár rövidsége igen sportos üléshelyzetet enged meg, ami véleményem szerint hosszú távon kényelmetlen. Ez szubjektív vélemény, lehet, hogy más nem így érezné magát rajta. Az ódivatú rúgós nyereg nagyon kényelmes volt. Igen tetszett. A váz homlokcsövének szöge miatt kicsit „ideges" az apró kormány mozdulatokra is reagál. Ez nem volt zavaró, csak szokni kell.

A fékjei igen jól fognak, nekem bejött a fékhatár a krómozott acél felnin. Néha kicsit nyikorgott, de nem volt túlságosan zavaró.

A váltó teszi a dolgát, dolgozik. Meghibásodási lehetősége nem nagyon van. A váltókar nem pozicionált, így a váltás pontatlan, lassú művelet. Ez az a kategória amit szokni kell. A váltókar kicsit alacsonyan van, ami a kényelmetlenséget növelte.

A kerékpáron igen kedveltem a csengőt. Ez a régi típus igen tiszteletreméltó hangerővel rendelkezik. A gyalogosok minden esetben meghallották.

A Sirály a túrát minden hiba nélkül teljesítette. (Bár szerszámot vittem magammal bőven.) Meghibásodásra, utánállításra nem került sor. Üzembiztos kerékpárnak ígérkezik, amellyel akár hosszabb túrát is be lehet vállalni. Városi használatra viszont a koskormánya miatt nem a legszerencsésebb, mivel a féket csak alsó fogásból lehet húzni, ami városi közlekedésnél hátrány, hiszen ott a felső fogás a legkényelmesebb.

Érdekesség a vázszámról:

Sikerült a vázszám alapján kideríteni a bringa születési évét. És egy anomáliát is megoldani. Mint bizonyára emlékeztek a vázszámom egy betű és sok szám kombinációja. Amikor a Sirályt elkezdték gyártani, akkor már két számot ütöttek a vázba. Az egyik a típust, a másik az évszámot jelentette. Sokáig vakartam a fejemet és nem sikerült rájönnöm a megoldásra.

Van hazánkban egy úr, Varsa Endre, aki nagy szaktekintély a magyar gyártású kerékpárok témakörében. Ő okosított ki.
Az egy betű az valósában kettő, csak két azonos betűt ennél az évjáratnál nem ütöttek a vázba, mert az SS lett volna. A német elit katonai alakulat jelzését pedig nem üthették a vázba. Így maradt egy S. Az évjárat pedig: 1979!

További fotók ITT!

Kapcsolódó cikkek:

• Magyar gyártású veterán kerékpárok. Avagy van élet a rozsda alatt
• Csepel kerékpár felújítása 1 rész
• Csepel kerékpár felújítása 2 rész
• Csepel kerékpár felújítása 3 rész
• Csepel kerékpár felújítása 4. rész
• Csepel kerékpár felújítása 5. rész
• Csepel kerékpár felújítása 6. rész