Egy kerékpártúrát nem lehet otthon, még az elindulás előtt sikerre vinni. Elrontani, kudarcra ítélni viszont nagyon könnyű. Rengeteg külföldi (75!) és hazai versenybringás, montis és rekus túra tapasztalatával a hátam mögött szeretnék segíteni néhány szemponttal.

Menetirány

Amennyiben nem egy szálláshely körüli csillagtúráról, hanem folyamatos vándortúráról van szó, amelynek egyik végpontja a bringás lakhelye, akkor jobb az elején elutazni a távoli pontra és ott kezdeni. Így lelkileg könnyebb, mert egyre közelebb kerülünk hazánkhoz, és ha baj van, egyszerűbb megoldani. Valamelyest számít az uralkodó széljárás is. Ha például a Duna-menti kerékpárutat járja valaki, a forrástól Budapestig, akkor ebben az irányban több hátszélre számíthat, és persze több lejtőre is.

Évszak

A tél nemcsak azért alkalmatlan komolyabb túrázásra, mert havas, jeges az út, és hideg van, hanem a nappalok rövidsége miatt is. Ha ki akarom használni a kondíciómat, órák hosszat mehetek lámpafénynél, aminek csak sport- vagy gyakorlati értéke van (kerékpáros utazás autózás helyett), de a környezetből nem látok semmit. Bringatúrához elsősorban a két napéjegyenlőség közötti időszak (március 21. – szeptember 21.) jön szóba. Persze ettől még lehet fagyban is hosszú utakat megtenni, de ez már eléggé extrém dolog, aki ilyesmire vállalkozik, nem szorul tanácsra.

Figyelembe kell venni, hogy a magashegyi utakat csak május-június folyamán ássák ki a több méteres hótakaró alól, és októbertől már kérdéses az átjutás lehetősége. Egy adott hágó járhatóságát ma már nemcsak a térképeken lehet megnézni, hanem az Interneten, néhol akár webkamerán is.

Igazán hosszú menetekre május közepe és július vége között jó sort keríteni. Tartósan világos van, keveset kell használni a lámpát, erőt vagy elemet fogyasztva. Ez a négy nap és három éjszaka alatt, minimális pihenésekkel lezavarható ezer kilométeres, vagy másfél nap alatt megtett 600 kilométeres nonstop túrák időszaka!

Napszak

Akik először túráznak velem, néha elképednek az indulás időpontján: hajnali 5-kor, vagy akár éjjel 1-kor... Aztán felismerik az előnyeit, és átveszik ezt a stílust. A kerékpározás ugyanis természeti sport, így a természet rendjéhez kell alkalmazkodni. Nyáron előnyös kihasználni a reggeli hűvösség óráit, nem akkor rajtolni, amikor már üt a kánikula. Az első 100 kilométernek délre meg kell lenni, a többit majd meglátjuk. A legmelegebb órákban lehet pihenni, vagy lazábbra venni a tempót, majd késő délután megint belehúzni.

A korai indulás azért is előnyös, mert hosszabb időre oszlik el a napi táv, nem kell rohanni, lehet fotózgatni, pihenni. A záporesőt nyugodtan kihúzhatjuk egy buszmegálló fedele alatt, egy defekt nem borítja fel az ütemtervet. Hosszú napi etap esetén lelkileg sokkal jobb az elején sötétben, lámpafénynél menni, és a végét még világosban megtenni, mint fordítva.

Ezen elvek következetes alkalmazása aztán azzal jár, hogy ha például Tokajból indulok bodrogközi bringatúrára, és 5-kor van a napkelte, akkor ¾ 5-re kell Tokajba érni, illetve autóval kettőkor Pestről elindulni. Szól a Bartók-rádióból a Notturno, lassan világosodik az ég alja, előttem egy teljes, ígéretes nap – azon veszem észre magam, hogy eszelősen vigyorgok a boldogságtól.

Nagyvárosokon, forgalmas útszakaszon áthaladni, Budapestről kisurranni hajnalban a legjobb. Sok jelzőlámpa sárgán villog, üresek az utcák, nem kell a nyomorúságos kerékpársávon menni – reggelizni majd ráér a Velencei-tónál vagy Aszódnál. Például az a bizonyos éjjel 1 óra... Klubversenyt rendeztünk a rekus társaságnak: Magyarország átszelése északról délre, Balassagyarmat és Hercegszántó között, 270 km-es távon. Az én javaslatomra indultunk az éjszaka közepén, hogy forgalmatlan időszakban letudjuk a 2-es főutat és Budapestet. Október lévén Dömsödnél virradt, dél előtt célba is értünk néhányan, kora délután otthon zuhanyoztunk, de még a lassúbbak is jókor befejezték.

Pontosság

Egy túra hangulatát már az első kilométer előtt elronthatja, ha a résztvevők nem tisztázzák előre, hogyan értelmezik a találkozó időpontját. 7 óra van megbeszélve, erre valaki befut 7:10-kor, elkezdi lepakolni a biciklit a tetőcsomagtartóról, felvenni a bringás cipőt, gumit pumpálni, aztán közli, hogy most elszalad kajáért, és különben is kakálnia kell. 3/4 8-kor nagy nehezen útra kész, és nem érti, miért utálja mindenki.

Célszerű előre közölni, hogy az időpont nem a találkozásra vonatkozik, hanem a tényleges elindulásra, tehát tessék idejében megjelenni. Egy apró trükk, ami nekem sokszor bevált: nem 7 órát hirdetek meg, hanem 6 óra 58 percet. Amely ugyebár 6 óra 58 perc 59 másodpercig tart, mert utána már 6:59 van, és nem arról volt szó. Ezen meglepődnek, aztán betartják. Aki meg késik, hát legfeljebb belehúz egy kicsit az elején, mert nem várták meg. Legközelebb pontos lesz, vagy lazább társaságot keres magának. Alapelv, hogy nem a pontos embereket büntetjük a pontatlanok kedvéért, hanem fordítva.

Napi etap

Na, ez tág határok között változik! Az alsó határ kérdését ne feszegessük, egyéni, hogy ki mit nevez már „túrának". A felsőt csak a kuriózum kedvéért érdemes szóba hozni: a Race Across America verseny résztvevői nagyjából 5000 km-t tesznek meg a 12 napos szintidőn belül, de a menőknek alig több, mint nyolc nap kell. Van, aki naponta csak két órát alszik, egyébként hajt. Ez akkor is embertelen, ha villogó lámpás autó kísér mindenkit, masszőrrel, enni-innivalóval, segítőkkel. Közelebb áll a mi esetünkhöz a magyar Zita és Árpi Föld-körüli nászútja, akik külső támogatás nélkül derekasan hajtják a napi 100 km-t bőven meghaladó etapokat, de hosszabb, akár egyhetes pihenőket is beiktatnak.

Jómagam, ha nem loholok, hanem nézegetni és fotózni is szeretnék, 200 km-es napi átlaggal számolok, ezt nagyjából egy-két hétig tudom tartani. Aki komolyabb vállalkozást tervez, előtte próbálja felkészítő túrákon belőni a saját adagját. Ebben segíthet az alábbi számvetés.

12 órányi napvilágból már simán kihozható tíz óra tiszta menetidő, tehát 20 km/órás menetátlaggal napi 200 kilométer. A szakirodalom hosszú távú bringázásra 16 km/órás átlagot vesz alapul, a pihenőket is beleszámítva. Lassúnak tűnik, de nem az: pár perces megállások is órákká állnak össze. Hegyes vidéken minden 1000 méter szintemelkedésért hozzáadok még egy órát. A hegy ugyanis lelassít. Mondjuk, 20 km-t vízszintesen egy óra alatt tennék meg, de ha ugyanez a táv egy 1000 méteres szintkülönbségű hágómenetre esik (tehát az átlagos emelkedő, illetve lejtő 10 százalékos), akkor az első felét megteszem 8 km/órával egy és egy negyed óra alatt, a túloldalon legurulok 40-nel 15 perc alatt, az összesen másfél óra, és fárasztóbb is volt, többet kell pihenni.

A pihenésről annyit, hogy 12 darab ötperces megállás sokkal többet ér egy egész órásnál, amely alatt jól lemerevedik az izomzat. A kényelmes letelepedésnél vagy elheverésnél többet ér az aktív pihenő: járkálás, néhány nyújtó gyakorlat, kulacstöltés, a bringa körülnézése.

„Mielőtt szabályok"

Az iméntiek összhangban állnak a kitartási sportok „mielőtt szabályaival": igyál, mielőtt megszomjazol, egyél, mielőtt megéhezel, pihenj, mielőtt elfáradsz, vetkőzz, mielőtt megizzadsz, öltözz, mielőtt fázni kezdesz. Ennek megfelelően szükség van bizonyos lazaságra az időtervezésben. És persze, különösen a hosszú, többnapos túrákon, gondolni kell a bringára is: pumpálni, mielőtt defektet kap egy kátyún, láncot olajozni, mielőtt csikorogni kezd, csavarokat meghúzni, mielőtt elvesznek. Ezt jobb még az este elvégezni, hogy ha kiderül valami baj, éjszaka legyen idő spekulálni a megoldáson.

folytatjuk...

Mindez nem egészen „normális"
Ez az írás az én tapasztalataimból született, és a saját hozzáállásomat tükrözi. Átlagos kerékpáros turista sok mindent hiányolhat belőle, neki inkább az ITT található cikksorozat való. Ha kimaradt valami, illetve részletekbe menő kérdés merül fel, szívesen válaszolok a hozzászólásoknál, illetve reagálok személyes megkeresésre.

Aki minél többet akar kihozni magából, remélem, talált néhány értékes információt, amelyek közvetlenül hasznosíthatók, vagy begyújthatják a fantáziát. Lehet, hogy a legértékesebb a sorok között rejlik: hogyan érheted el a maximumot?