Régi álmom már egy téli, vagy koratavaszi kerékpártúra valamely az itthoninál enyhébb éghajlatú vidéken, de eddig a fapados légitársaságok a földközi-tengeri nyaralóhelyek elérhetőségét csak a nyári időszakra korlátozták. Pedig nem is olyan rossz dolog tavasszal nyaralni! Nincs olyan meleg és olyan hatalmas tömeg, mely nyaranta szinte teljesen elborítja a Földközi-tenger partvidékét.

Alighogy tavaly nyár közepén kiadta kedvenc fapados légitársaságom a téli menetrendjét, rögtön felfigyeltem rá, hogy a legtávolabbi és legdélebbi desztináció egész évben foglalható. S ráadásul most akciós áron! Nincs sok idő gondolkodni, feleségemmel, Diával gyorsan megegyeztünk, hogy megyünk, s mivel jövőre előreláthatóan bővülni fog családunk, így az sem kérdéses, hogy még egyszer – talán utoljára – édeskettesben vágunk neki a túrának.

Ciprusról egy fél évvel ezelőtt én is annyit tudtam, mint egy átlagos, a világ iránt fogékony ember. A Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete a keleti féltekében hazánktól majdnem 2000 km-re található, a 35. szélességi foknál (Tunézia északi részével egymagasságban), fekszik. Északi partjától 69 km-re vannak a török partok, keletre kinyúló, jellegzetes félszigetétől mintegy 95 km-re van Szíria. Elhelyezkedése alapján sokak inkább Ázsiához sorolnák, holott velünk együtt lépett be az Európai Unióba.

Annak ellenére, hogy Ciprus egy első rangú nyaralóhely, én merően elhatárolódok azoktól a „turistáktól", akik hozzám képest akár 10-20-szoros pénzből egész nap a tengerparton, bárokban, éttermekben, légkondíconált szállodákban, vagy bérautókban ülve töltik szabadidejüket. Számomra Ciprus egy sokszínű ország, melynek nem csak elsőrangú tengerpartja, hanem csodálatos hegyei városai, építészeti emlékei, érdekes emberei vannak, s számomra akkor teljes a kép egy országról, ha mindezt sikerül benne megtalálnom.

Mikor már biztossá vált túránk – szokásomhoz híven – megkezdtem az információk gyűjtését a sziget éghajlatáról, állat- és növényvilágáról, lakóiról és látnivalóiról. A szigeten csapadék kizárólag a téli hónapokban hullik, eső, a hegyekben hó formájában. Tavasztól késő őszig az időjárás enyhe és kiszámítható. Márciusra átlag 22 fokot írt az útikönyv, de ekkor még nem tudhattuk, hogy utazásunk alatt Egyiptom felőli déli áramlással jóval melegebb levegő érkezik, így kánikulai hőséggel kell majd megküzdenünk. Ugyanakkor nyáron biciklitúra szándékkal a szigetre jönni egyenlő a halálos ítélettel (40 fok árnyékban, eső egy csepp se). Ciprus nagyon hosszú és kiszámítható turistaszezont kínál látogatóinak, így nem csoda, ha csak a turisták 25%-a érkezik a nyári főszezonban a szigetre.

Már 2007 decemberében világossá vált számunkra, hogy Dia „más állapotban" van, így egy könnyített túrát terveztem a 240 km hosszú és 95 km széles sziget görög ciprióták által lakott területén. A két országrészt ugyanis szigorú demarkációs vonal választja el.

A sziget legfontosabb repterére érkezik gépünk, ahonnan az óramutató járásával egyező irányban a déli part görög ciprióták által lakott nagyvárosain át vezet utunk egészen a sziget legnyugatibb csücskéig, az Akámas-félszietig. Innen egy rövid szakasz következik az északi, de még görög fennhatóságú vidéken, majd a demarkációs vonal előtt bevetjük magunkat a sziget központi hegyvonulata, a Troodos-hegység láncai közé, melynek legmagasabb csúcsán még hófoltokkal is találkozhatunk. A hegyekből a Mesaoría-síkságra, a sziget középső részén fekvő alföldjére gurulunk le. Itt található ugyanis Ciprus fővárosa, a 34 éve kettéosztott Lefkosía, vagy törökül Nicosia. Ezután visszatérnénk kiindulási helyünkre. A biztonság kedvéért egy tartaléknapot is beterveztem, készülve az előre nem látható nehézségekre (erre szerencsére nem lett szükség).

A felkészülés, az itthoni elhúzódó tél miatt elég nehezen alakult. Bár Bimbyvel már túl voltunk egy-két rövidebb túrán, orkán erejű széllel és esővel, de Diát még nem igazán sikerült kimozdítani. Ő csupán a túra előtti hétvégén a János-hegyen tesztelte erőnlétét.