Amit a túráról tudni érdemes

A tavaszi és őszi holtszezonban az utóbbi években szívesen látogattunk a horvát tengerpartra, s szigetekre. A zavaró turistaáradat és hatalmas forgalom ilyenkor már nincs jelen, az időjárás még kellemes, s a természet az úr.

Az elmúlt tíz évben szép sorjában a horvát Adria minden jellegzetes helyét bejártuk: az Isztria-félszigetet a Kvarner-öböl szigeteivel (Cres, Losinj és Krk). A Velebitet és az alatta elnyúló kopár Pag-szigetét. Zadar városát, s az innen elérhető rejtett kincset: Dugi-otok szigetét, Split környékét, Brač és Hvar jellegzetes szigeteivel, valamint a parton magasodó Sveti Jure heggyel. A nagy szigetek közül már csak Korčula marad ki, a vele párhuzamosan hegyként a tengerbe benyúló Pelješac-félszigettel, melyet csak egy vékony földnyelv köt össze a szárazfölddel, ettől eltekintve teljes mértékben magán viseli a horvát szigetvilág jellegzetességeit.

Korčula Horvátország hatodik legnagyobb szigete 16 ezres népességével viszonylag sűrűn lakott. Köszönheti ezt rengeteg barátságos öblének és egész évben kedvező időjárásának. A sziget központi útja középen halad, a partokon ritkán járt mellékutak kanyarognak, ennek köszönheti, hogy népszerű a bringások körében. Eléggé elszigetelt, ugyanis a szárazföldtől. Split városából 3 órás kompúttal közelíthető meg, vagy a Pelješac-félsziget hosszanti átszelése után egy rövidke, 15 perces kompozással.

A túra adatai:

• Indulás: 2024.10.26
• Érkezés: 2023.10.30
• Időtartam: 5 nap
• Teljesített táv: 433,12 km

0. nap - 2024.10.25.

Délután négy óra előtt indultunk Budapestről. Hajnali egy óra környékén táboroztunk le a Neretva-folyó völgyében Mostar előtt kb. 30 kilométerrel.

1. nap – 2024.10.26. Megtett táv: 77 km

Napos, enyhe reggel köszöntött ránk Bosznia-Hercegovina ötödik legnagyobb, de az egyik legismertebb nagyvárosában, a Neretva-folyó völgyébe épült, Öreg-hídjáról híres Mostarban. A vasútállomás parkolójában helyeztük el az autót, majd gyorsan felkészítettük a gépeinket az indulásra. Egy helyi pékségből finom bureket vettünk, melyet már az óvárosban, az Öreg híd közvetlen közelében fogyasztottunk el. A reggeli órákban még igencsak kihaltak voltak a sétálóutcák, az árusok is még csak most kezdték meg a kipakolást. A folyó túlpartján meredek kaptató várt ránk, ezzel elhagytuk a folyóvölgyet, s megindultunk délnyugati irányba.

Első komolyabb megállónk Međugorje kisvárosa volt, mely híres búcsújáróhely, de igazi nevezetessége nincsen, majd az utolsó bosnyák városban, Ljubuškiban vettünk és ettünk egy finom ebédet. Dél körül már igencsak jó lett az idő, mindannyian rövidben nyomtuk a kilométereket. Horvátországot elérve jelentősen csökkent a forgalom, még egy komolyabb kaptató várt ránk, mielőtt elértük az Adria egyik zárt öblében található Pločet. A jó időre való tekintettel természetesen nem maradhatott ki a fürdés, de az öbölbe érkező két folyónak köszönhetően itt még nem volt igazán kellemes a víz hozzá.

Kompunk csak este fél 8-kor indult tovább a Pelješac-félszigetre, így bőven volt időnk mindenre. Kipróbáltuk a helyi edzőpályát, majd Csabival elmentünk bevásárolni is. Én futva, ő pedig bringával követett. Vacsora után már együtt tekertünk be az ipari jellegű, hatalmas kikötővel rendelkező városkába. A kompon mindössze egyetlenegy autó volt. Az egyórás út gyorsan eltelt, s estére várt ránk még egy combos, 4 km hosszú, és 260 méter szintet tartalmazó kaptató kiszemelt táborhelyünkig. Párás, de békés, nyugodt, csillagfényes éjszakánk volt.

2. nap – 2024.10.27. Megtett táv: 79 km

Rövid gurulás után folytattuk utunkat a Pelješac 420 méteres főgerincére. A hágó után egy szuper kilátóhelyen álltunk meg reggelizni, innen már jól látszott Korčula és sok-sok apró sziget körülötte. A Sveti Ilija csúcs viszont felhőpaplanba burkolózott.

Reggeli után legurultunk Orebić kikötőjébe. Megszárítottuk a sátrakat amíg a kompra vártunk. Korčulán először az óvárost néztük meg. A középkorban komoly erőd lehetett a várfalakkal övezett, szűk sikátorokból álló ékszerdoboz.

A sziget északi partvidékén indultunk tovább nyugati irányba. Errefelé csak egy kicsi és teljesen forgalmatlan út vezet szinte végig közvetlenül a tenger partján. Račišće után megszűnt az aszfaltburkolat, s egy jó 15 kilométeres szakaszon bőszen gyakorolhattuk a váltók használatát, ugyanis 10% feletti dombok és ugyanilyen lejtők váltogatták egymást sűrű egymásutánban. A nehéz szakasz kicsit meg is lassította csapatunkat, s még a tengert sem volt alkalmunk kipróbálni.

Szerencsére a Plaža Blaca egy jól kiépített strand az északi parton, itt már tudtunk egy jót fürödni, sőt ugrálni is a vízbe. A fiúk pedig búvárkodtak egy jót. Itt már sokkal kellemesebb volt a vízhőmérséklet, mint tegnap a plocei öbölben. S rajtunk kívül egy lélek sem volt a parton. De minden mókának vége lesz egyszer, várt ránk még néhány emelkedő és a sziget nyugati tengeröblében található Vela Luka városa, melyet már a a naplemente fényeiben csodálhattunk meg. Oliva ültetvények között kanyargott tovább az út, még két combos emelkedővel egy fenyőerdővel övezett kis strandon, a Martina Bok névre keresztelt partszakaszon leltünk fantasztikus táborhelyre.

A távolban már ott szemezett velünk Hvar szigete. Finom vacsora után tengerzúgásra aludtunk el.

(Folytatjuk...)