- Miért menjünk Izraelbe?
- Hát miért ne?
- De most komolyan!
- Lássuk csak: egy végtelenül változatos és kellemes éghajlatú ország, gyönyörű városokkal és tájakkal. Fürödhetünk a Földközi és a Holt-tengerben, sőt még a Genezáreti tóban is. S az sem utolsó szempont, hogy van közvetlen repülőjárat Budapestről, így nem kell horror árú repjegyben gondolkodni. Ennyit megér!
- Hát akkor menjünk, nézzük meg magunknak, milyen is ez az Izrael!

No azért nem volt ez ennyire egyszerű, de sokkal bonyolultabb sem. Ha már tavaszi szünet, és kiruccanás, akkor lássunk világot! Fedezzünk fel magunknak egy új országot!

Tel Aviv légtere

2015. március 30-án az éjszakai órákban

Eseménytelenül telt a háromórás repülőút. Már jó ideje csak bámultam ki a gép kicsiny ablakán, de a csillagokon, s néhány távoli gép fényein kívül semmi támpont nem akadt. De miféle támpontot is kerestem én a Földközi-tenger hatalmas keleti medencéjének kellős közepén? Aztán varázsütésre minden életre kelt. A süllyedő gép szárnya előtt ragyogó fénysáv tűnt fel a horizonton.

– Látom a partot! – szóltam oda lelkesedve a mellettem szunyókáló Diának, aki álmosan kipillantott, majd ott folytatta az alvást, ahol abbahagyta.

A derengő fénycsík hamarosan életre kelt alattunk. A sárgás fények hatalmas felhőkarcolókká, utakká, robogó autókká álltak össze, ám mindez nagyon gyorsan történt. Mire észbe kaptunk, hol is járunk, arra már a hatalmas Ben Gurion Nemzetközi Repülőtér kifutóján lassított gépünk.

A reptéren már megtapasztalhattuk, hogy a biztonsági előírások itt jóval körültekintőbbek, mint nálunk, Európában, sőt, az Izraelbe érkezőkre még az Egyesült Államoknál is szigorúbb ellenőrzés, kikérdezés vár! Minket már rögtön a kiszállás után kiszúrtak, ahogy álmosan baktattunk a hosszú folyosókon. Jöttek a szokásos kérdések: Hová megyünk? Mi célból érkeztünk az országba? Hol fogunk megszállni? Kikkel fogunk kapcsolatba lépni? Szerencsére volt két címünk, s Dia elég meggyőzően válaszolt a sok-sok kérdésre, így hamar belátták, hogy nem jelentünk veszélyt az országukra, s megkaptuk a belépési kártyánkat Izrael földjére.

A gép késése és az átlagosnál hosszabb ellenőrzés miatt rohamtempóban láttunk neki a bringák összeszerelésének, hiszen szállásadónk, Zack 11 órára várt minket az innen 23 kilométerre lévő belvárosban. S miközben gépeink összeállításával bajlódtunk a langymeleg éjszakában, olyan erős virágillat áradt mindenütt, melyet legutóbb még valamikor tavaly nyáron érezhettünk. Amíg otthon hűvös, kora tavaszias idő búcsúztatott, addig itt nemhogy beköszöntött a tavasz, hanem már lassan a nyár felé tartott.