A hőmérséklet 7 fok felett, gyönyörűen süt a Nap…. Ja, nem! A hőmérséklet az ok, de szakad az eső. Viszont mehetnékem van. Egyszerűen nem bírok magammal. Választásom Cserépfalura, illetve annak határában nyíló Hór-völgyre esik, mivel az esőben is járható.

A Hór-völgy
A Hór-völgy kapuja Cserépfalutól északra kb. 1,5 kilométerre nyílik. A közelmúltban egy éttermet, valamint egy látogatóközpontot hoztak létre egy tágas parkolóval. Nevét a Hór-patakról kapta, amely ma már csak időszakos vízfolyásként helyenként el-el tűnve csörgedezik az út mellett. Maga a völgy egy történelmi útvonal, talán már az ősidőkben is járták, de a kora középkor óta biztosan. Ez a kereskedelmi út kötötte össze az észak-alföldi mezőséget (Mezőkövesd központtal) a hegységen keresztül, a Bükk északkeleti peremvidékén elterülő Diósgyőr (ma Miskolc városrésze) városával.


A hetvenes években még menetrend szerinti buszjárat is közlekedett ezen az úton. Nem csak a gépkocsi forgalom, de a régi út is el-el eltűnik odébb vándorol. Van ahol az korábbi út széle most az út közepén található.

Miután a kocsim leraktam és felszerelkeztem a szitáló esőben elindultam a szurdokvölgyhöz. A bejárata szó szerint egy kapu, hiszen kétoldalt majd 400 m-es hegyek meredeztek és meredeken omlottak le a patak völgybe. A völgy első nevezetessége a Subalyuk,ami egy ősember barlang. Több szót nem is ejtek róla, mivel esőben a megközelítése nem túl biztonságos pláne kerékpárral a háton. Első pihenőmet az Oszlai tájháznál tartottam, ahol a pazar látvány miatt néhány fotót készítek, illetve kipihenem a rázós útalap okozta fáradalmakat.

Panoráma az oszlai tájháznál

A kilátás csodás a háttérben az Ódor-hegy nyújtózkodik, mintegy hívogatva, hogy kutassam ki várát. Meg is teszem, -majd nyáron- hiszen a Bükk egyik legszebb panorámáját nyújtja a meghódítójának.

Tovább haladva a völgyben a kígyószerűen kacskaringózó úton hatalmas hóvirág mezőkbe botlottam. Többet -az eső ellenére- tüzetesen megnézetem. Virágot ugyan nem szedtem, de fényképen jó néhányat magamhoz vettem.

Hóvirág, egy kisebb csokorral

Az utat réges-régi kilométerkövek díszítik, mintegy bizonyítva, hogy ez bizony régen közút volt.

A Hór-völgyből több kijárat van. Az egyik legfontosabb talán az, amelyik Répáshutára vezet. Ez a Tebe-rétnél található. Itt a Hór-patak szétterül és egy vizenyős rétet hozott létre. A szakadó eső ellenére itt is megálltam jó pár fotót készítettem. A látvány még ilyenkor -az alvó természet sárgás, fakó színei mellett- is csodás.

A tavaszias idő ellenére itt a tél még nem ereszt

A Tebe-rét

A bringa
Ha már megálltam kicsit mesélek a bringámról. Ha jobban megnézitek elég fura masináról van szó. A neve Project1. A bringa egy európai kis szériás bringa valószínű 1993-ban gyártották. Ez is csak következtetés a rajta található 1993-as Shimano Deore DX alkatrész család miatt. Jellemzője egy vastag, majd 12 cm átmérőjű cső, amely a kormánycsapágy-házat és a nyeregvázcsövet köti össze hátrafelé lejtve, majd innen az egyenest nem megtörve dupla cső vonul a hátsó agyig. A bringa hasonlít az Sbike vázához, de ez nem az. Gyakorlatilag ennyit tudok a gépről. Ami biztos hazánkban tuti, de szerintem Európában sem valószínű, hogy szembe jönne velem egy ilyen. A váz maga rettentő merev, -Ráz, mint az Isten nyila.- Cserébe egyedi és látványos.

A tebe-réti megálló után hamarosan megérkeztem úticélomhoz a Gyertyán völgyi hutához. Először a temetője köszönt, majd a hajdan volt település maradványai.

A temető

Régi öregek alusszák álmukat

Egykori ház alapjaira épített turista pihenő

A régi kút

Útjelző

Továbbra is szorgalmasan esik...

Az üveghuta
A Bükk-hegység negyedik üveghutája a gyertyán-völgyi volt, amelynek alapítója 1834-ben Schir József. Az itteni üveggyártás a bükki üvegipar történetében már az ipari jelegű termék előállítását képviselte hiszen bérmunkásokat alkalmazott, a gőzgépeket üzemeltetett. A gyár 1896-ig működött.

A korábban 9 épület alkotta településből nem sok maradt. (Főleg, mivel 1920-ban az itteni út építése során az épület romokat építőanyagként beépítették.) Emlékét a 2000 utáni ásatások során megtalált és rekonstruált épület alapok, egy pince és az egykori kút őrzi.

Miután felfrissítettem magamat tovább indultam Hollóstető felé, azonban innen az utat még hó borította (A +7 fok és az eső ellenére!), mivel bringámon könnyű terepre való gumi volt, így nem maradt más hátra mint megfordulni és visszagurulni a völgy kapujában lévő parkolóhoz. Reszkess Hór-völgy, Húsvétkor vissza térek! De az már egy másik mese lesz…

Innen már vissza az előre

Az útvonal bár nem aszfaltozott, könnyű terep bátran ajánlom ezen túra teljesítését gyermekekkel is. Nyomvonala a Hór-völgyi túránk része. Ha érdekel katt IDE!

• Túra hossza 24 km
• Szintemelkedés: 364 m