Cube hazai forgalmazójától kaptunk egy gravel bringát tesztre. A PRO termékek forgalmazójától pedig egy teljes gravel táska szettet. Gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és felmálházva a bringát elviszem egy kint alvós túrára.

A csomagolás

A tervezett túra előtt egy nappal szépen összeraktam és a táskákba pakoltam felszerelésem.

A nyeregvázcsőre szerelhetőbe belefért az egyszemélyes sátram és a hálózsákom. (Kicsi hely még maradt is. A kormányra szerelhetőbe  bele raktam, azaz raktam volna a 60 cm széles polifoam derékaljamat. A táskából azonban kikandikált egy kb. 8 cm-es darab. No, nem baj, gondoltam. A táska itthon marad, a táskát rögzítő részbe bele rakom a derékaljat és az kerül fel a kormányra. A váz táska egyik oldalába került az eső cuccom, a másik oldala elnyelte a szerszámokat, a térképet, telefont és az evő eszközöket. A kicsi pedig a pénztárcát, a kulcsokat és a bicskámat.

A próba felszerelésnél derült ki, hogy a koskormány csak a kb. 40 cm széles táskát tudja fogadni. Milyen jó is az egyenes kormányú bringám a maga 70 cm -es kormányával. Mindenesetre pénteken beugrottam a Decathlonba és vettem egy kb. fele akkora helyet elfoglaló önfelfújó matracot. Az ön felfújó, jelen esetben azt jelenti: Ön felfújja! Viccet félretéve igen kényelmes volt és jól szuperált.

Pénteken alig vártam, hogy végezzek a melóval és hazaérjek. Ez kb. délután fél háromkor valósult meg. Az otthonomtól kb. 10 percre elkapott egy futó zápor, amely olyan hideg volt, hogy szinte fájt az esőcseppek érintése. Szerencsére az idő „megjavult”, így fél öt magasságában, könnyű lovassági felszerelésben elhagyhattam a beton dzsungel fogságát.

A terv

Tervem az volt, hogy estig feljutok a Börzsöny 3. legmagasabb pontjára a Nagy Hideg-Hegyre, ahol éjszakázok egyet, majd másnap a Naszály mögött eltekerve visszatekerek Vácra, majd onnan haza. A térképem alapján kb. 70%-ban aszfalton, a maradékon könnyű erdei utakon fogok bringázni, ideális gravel terepen.

Az utam terve Váctól a Nagy Hideg-hegy csúcsáig

Az első nap

A péntek délutáni csúcsban indultam Budapestről. A várost Káposztásmegyeren át hagytam el és az Auchan után a 2-es főútra csatlakozva értem el Dunakeszit. Innen már van kerékpárút a Duna partján, azonban az össze-vissza a nyaraló övezet utcácskáin kanyarog. Ezt én kihagytam és a főúton (tábla nem tiltja) lezúztam átlag 35 km/h-val Vácig. (Kedves autósok jelzem, az út a péntek délutáni dugóban csak egy laza óra volt!)

Ezen az úton kijöttek a Cube Nuroad Pro előnyei: A váz geometriája nagyon kényelmes üléspozíciót teszt lehetővé. A bringa nagyon stabil jól hajtható, nagy sebességnél is jól kontrollálható. Erős, jól adagolható fékekkel rendelkezik. Plusz pont a Shimano-nak az RS505 fékváltó karért, amelynek fogása rendkívül kényelmes. Magabiztos irányíthatóságot és fékezhetőséget biztosít.

Vácon rátértem a Duna parti bringa útra és egy általam mindig kikerült szoborparkban kicsit megálltam fotózni. A rövid pihenő után a helyenként katasztrofálisan rázó bringa úton eljutottam Kismarosig, ahonnan végre ismét közúton haladtam tovább.
Kismarostól utam második szakaszától már folyamatosan emelkedett az út. Itt már este hét körül járt az idő, el is döntöttem, hogy ma maximum fél kilencig fogok tekerni, hogy még az alkonyat félhomályában kényelmesen tábort tudjak verni. Elhagytam Szokolyát, majd Királyrét után immáron erdészeti aszfaltúton másztam tovább a célomig. Az aszfalt a Cseresznyefa parkolóig tartott.

Innen murvás erdészeti út, a Magastaxi erdészeti út vezetett tovább. Ez turista-jelzésekkel nincs ellátva, de igen könnyű követni a szórt murva miatt. Ez helyenként kicsit mély volt, amiben a Clément X´Plor gumijaim enyhén megsüllyedtek, de terepjáró képességére nem igazán panaszkodhatok. Az emelkedő átlagosan 5 és 10 % között változott, a bringa áttétele megfelelő volt számomra. Hárul a legnagyobb, 32-es tányérra nem sokszor került fel a lánc.

Az erdő itt már megnyílt előttem, szarvasokkal, erdei siklóval, őzekkel találkoztam. Egy helyen egy vaddisznóval is versenyeztem. (Felettem a hegyoldalban velem párhuzamosan futott felcsapott farokkal. No, nem sokáig láttam, de nem azért mert én hagytam le.)

A tábor

Az este fél kilenc a magas-Taxi turistaháznál ért. Mivel nem volt kedvem sötétben sátrat állítani, korábbi elhatározásom szerint itt bevetettem magam az erdőbe és egy szimpatikus helyen gyorsan felvertem sátram . A hideg vacsora után aludni tértem. Írhatnám azt, hogy az álmomat semmi sem zavarta meg, de ez így, ebben a formában nem igaz, mivel egész éjjel dörgött, villámlott és szakadt az eső. Még jó, hogy nem jutottam fel a csúcsra és nem ott állítottam sátrat. A mai nap 63 km-t tekertem.

Másnap a korán keltem, de sajnos a korai indulás nem jött be. A sátrat azért állítottam az erdőbe és nem a réten, hogy a reggeli harmat ne üljön rá és ne kelljen szárogatni. Nos, ez nem jött be, hiszen a külső ponyva csurom víz volt. Hat óra körül viszont meguntam a fekvést, és összecsomagoltam. Majd otthon megszárítom a cuccom. Sajnos az esti eső teljesen átalakította a túrámat. Nem mertem bevállalni a számomra ismeretlen Naszály mögötti utat, és az esetleges dagonyázást. Úgy döntöttem, hogy a csúcs után ugyanezen az úton térek haza.

A második nap

A nedves murvában a Cube Noroad Pro gumijai jobban érezték magukat kevésbé csúsztak. A csúcsig hátralévő 3 km-es szakaszt jó 40 perc alatt tettem meg és csak az utolsó 100 m-en kellett a bringa mellett sétálnom.

A bringa jól vizsgázott a mászás során. A legkisebb áttétel 34:32 volt, ami a jelenlegi erőnlétem mellett elegendőnek bizonyult.

A hegytetőn a látvány fantasztikus, megérte a látványért feltekerni. Rövid pihi és a reggeli elfogyasztása után indultam vissza. A nedves murvában a kerék kevésbé süllyedt meg, nagyon jól sikerült lefelé haladni. Sebességem 20 és 30 között volt, amit egyáltalán nem éreztem soknak ezen a kanyargós erdészeti úton.

Az aszfaltos útra leérve a lejtés nem szűnt meg, hiszen a Dunáig majd 15 km-em volt még. A Nuroad itt megmutatta mit tud. Nem volt célom sebesség rekord felállítása és nem is hajtottam nagyon, ettől függetlenül többször volt a sebességem 50 km/h fölött. A gép mindvégig jól kezelhető maradt, jól reagált a kanyarokban az irányításomra valamint a fékezésre. Itt jegyezném meg, ismét hogy mennyire kényelmes és biztonságos a Shimano RS505 fékváltókar fogása.

A Duna partra leérve Sződligetig „tötymörögtem” a bringaúton, majd kimentem az országútra, és egy jó tempót felvéve hazáig tekertem. Nem lett volna azonban teljes a túra, ha nem sikerül keretbe foglalni. A lakásomtól tíz percre ma is elkapott az eső és bőrig ázva, de egy nagyszerű élménnyel sikerült még bőven ebéd előtt haza érnem. A mai etap 68 km lett.

A Cube Nuroad Pro-ban egy nagyszerű társra leltem. Élveztem az elmúlt két hét minden percét, amit együtt töltöttünk. Bebizonyosodott, hogy ez egy jól átgondolt és jól összerakott bringa, amelynek sokcélú használata megkérdőjelezhetetlen. Tetszés index 5/5.

Ajánlott cikk:

Mi is az a gravel élet érzés?
Fura, hogy így 2020 környékén egy modern országúti jellegű géppel esetünkben a Cube Nuroad Proval tudunk visszamenni a montizás gyökereihez. OLVASS TOVÁBB!