A kedvenc körtúrám a Mátrában
Amikor a Mátra expedíciót 2018 -ban befejeztük, már volt egy újabb túra a bakancslistámon, amit Pupu barátom ajánlott. Azóta részleteiben többször bringáztam erre, de az idén végre sikerült teljes egészében egyben bejárni. Erről mesélek most nektek.
A Kékes utunk során sokszor feltűnik, de most érinteni nem fogjuk
Mit is tud ez a túra?
- 75 km-es körtúra
- 2195 m szint
- a Kékest nem érinti
- tiszta időben az ország legszebb panorámáját láthatod a hegy északi és déli oldalán egyaránt
- több helyen rövidíthető
Ne számíts nyaktörő technikás lefelékre vagy csak tolással megoldható mászásokra. Az útvonal végig tekerhető. Nagyrészt kijelölt bringás nyomon halad. Egy részén ugyan nincs kerékpáros piktogrammal jelölve, de az is kétnyomos erdészeti feltáró út, így legálisan kerékpározható. Ez egy nagyszerű túra út, amelyet nehéz megunni.
A túra szinte végig ki van jelölve
A déli oldalon
A kocsit a Görgő-biki pihenőnél hagytuk. Ez Gyöngyös felől érkezve a 24-es út baloldalán található egy picivel a Hotel Ózon előtt. Utunkat a 24-es úton kezdtük néhány métert fölfelé haladva, majd jobbra fordultunk a kék kerékpáros jelzésnél és egy rövid bemelegítő lejtőzéssel kezdtünk. Az öröm azonban csak néhány kilométeren át tart, mivel a kétnyomos erdészeti út hamarosan fölfelé visz és bő 6 km mászás várt ránk. Útközben többször elő-elő bukkan a hegy alatt elterülő alföldi táj, de igazán szép kilátás először a Négyeshatárnál várt minket. Első pihenőnket mindig itt tartjuk elmerengve a vidék szépségében.
A Négyeshatárnál
Az első kilátó- és pihenőpont a Négyeshatárnál
A panoráma mint említettem rendben van
20 km lejtő várt ránk
Innen egy fantasztikus lejtőzés vette kezdetét. Csaknem 20 km-en át gurultunk és elvesztettünk 550 m szintet. Közben gyönyörködtünk a a Mátra déli oldaláról nyíló panorámában. Egy éles kanyarban igen erőset fékeztünk és még így is csak pár méterre álltunk meg az előttünk átrobogó muflonok előtt. Az állatok ugyan pár másodperc alatt eltűntek, de az erős szagukat sokáig éreztük míg élményeinket egymás között megbeszéltük.
Csak gurultunk és gurultunk
Itt zúztak át a muflonok
Nem csak a muflonok miatt álltunk meg...
a kilátás varázslatos!
Az erdő sok mindennel meg tud örvendeztetni, ha nyitott szemmel jársz.
Tovább lejtőzve hamarosan feltűnt a visontai erőmű karakteres látványa, amely így fentről érdekes látvány volt. A Markazi-kaput elérve mindig eszembe jut, hogy itt lehet a túrán egy jó nagyot (kb. 20 km-t) rövidíteni a Hurok út felé, de még sosem próbáltuk. Majd egyszer…
Egy fotó a sziklán? Naná!
Én is fotó, te is fotó
Az ott egy erőmű!
Innen lehet eljutni a Markazi vár romjához is. Ifjú titán koromban többször megjártam bringával. De mielőtt nekiindulnál szólok: többet fogod tolni a gépet, mint amennyiszer a nyergében ülsz. Viszont megéri. Azaz megérné, ha legálisan lehetne használni.
Csak ízelítőül: egy 2007-es fotómon kilátás a Markazi várnál
De vissza a Markazi-kapuhoz és guruljunk tovább. Hamarosan elértük a Felső-Tarjánka erdészházat, illetve annak enyészetnek indult, de még menthető épületét. Szeretem ezt a helyet, most is megálltunk egy kis pihenésre. Hiába na, fárasztó ez a lejtőzés.
Az erdészház
Egy őszi túrán legel a csapat
Ezen a túrán épp nem siettünk, csak feltöltődtünk.
Ezen pedig szívtunk...
Le Északon majd ismét fel
Tovább gurulva a Domoszlói-kapuhoz jutottunk. Ezt könnyű felismerni. Egyrészt a murvás út átvált erdészeti aszfaltúttá. Illetve itt bukunk át a Mátra déli oldalán az északira. Tovább száguldottunk még mindig lefelé a kanyargós úton. Hamarosan kicsit megnőtt a gyalogos forgalom, mivel itt lehet eljutni a Mátra híres vízeséséhez, az Ilona- völgyi vízeséshez, ami sajnos még mindig csak bakancs listán van. Mi azonban a zöld bringás nyomot követve Parádfürdő felé haladtunk az aszfalton.
Itt kezdődik az erdészeti aszfaltút lefelé,
majd a Hurok úton mászunk fölfelé. Vagyis épp a panorámát sasoljuk
Ezt a panorámát. (Sajnos ekkor csak mobil volt nálam.)
Egy nagy réten haladtunk át, amelyről balra egy aszfaltút indul piros kereszt jelzéssel. Ez a Sándor-rét. Aki jár itt az sosem fogja elfeledni. Itt ér véget ez a hosszú lejtő, és innen indulunk ismét fölfelé a hegyre. Ez az út, a Hurok út. A lasszó formájú erdészeti aszfalt út fentebb egy kört ír le és önmagába tér vissza. Akkor járunk jó nyomon, ha az aszfaltot követve balra tartunk. Így fogunk elérni a Pisztrángos-tó hoz. Ez azonban még messze van.
A Hurok úton összezárult felettünk az erdő
Csak tapossuk és tapostuk a pedált. Egyre jobban fáradtunk, hiszen a Sándor-rét 250 m-es tengerszint feletti magasságáról kellett feljutnunk 730 méterre. Ez 10 km folyamatos mászást jelentett. A táj viszont gyönyörű. Az aszfalt út jelenléte egy minimális autó forgalmat jelent, így néha el- elmegy mellettünk egy autó. Többnyire bontó érett büdös dieselek. Már elhagytuk a Hurok út önmagába forduló kereszteződését, de még mindig csak felfelé hajtottunk. Az erdő itt már összeborult felettünk és nyáron is kellemes hűs, ami jól esik a tűző nap után.
A Pisztrángos tó
Ezt csak úgy itt hagyom, mert kevés a cikkben a fotó
Hamarosan elértük a Disznó-kő őrházat. Amit most csak azért említek meg, mert fölötte a kanyarban kicsit megálltunk szusszanni. A Domoszlói-kapunál említett rövidítés itt csatlakozik be utunkba. Tovább mászva kicsit enyhült a meredekség és hamarosan megérkeztünk a Pisztrángos tóhoz, ahol megpihentünk. Jól esett itt nézelődni, ráadásul a forrásnál újratöltöttem a vizes tasakomat. A két literből alig maradt valami.
A szürke zónában
Innen egy jelöletlen úton indultunk tovább. Ez a forrás után balra megy a Hurok útról, és párhuzamosan halad az egynyomos piros keresz gyalogúttal. Amikor két éve erre jártam kicsit gondozatlan fűvel benőtt út volt ez, de azóta jobban járják, így számunkra is jobban járható. A szakasz vége a 24-es útba torkollik. Előtte azonban lefotóztuk a hordóból készült menedék házat.
A vadember a hordó háznál
A főúton egy jó 3 és fél kilométeres lefelé várt, amelyen olyan gyorsan túlestünk, mintha nem is lett volna. Balra kanyarodtunk le róla az Imrádi kanyarban, ez a mátraházi elágazó után az első hajtűkanyar.
Jelöletlen széles erdészeti úton haladtunk tovább. Itt kezdődik túránk második szürke zónája. Azt nem mondanám, hogy az út lejtene, vagy szintben menne, de egy kellemes alig emelkedő utacska, amely már szépen mutatja a Mátra északi oldalának panorámáját. Jó időben a Tátra is gyönyörűen látszik.
A fekete tó télen
Egy újabb panoráma
Ez a pihentető mászás kitartott egészen a Rudolf-tanyáig. Ott viszont egy durva aszfaltos mászás mozgatta meg fáradó izmainkat. Szerencsére nem volt túl hosszú. Az aszfaltról átváltottunk ismét a bütykös gumiknak jobban fekvő erdészeti útra és természetesen tovább másztunk a Werbőczy forrásig. Közben csak egy rövid pihenőt iktatunk be, a Fekete-tó meglátogatásának erejéig. A forrásnál van pad és asztalka tökéletes hely egy kis pihenőre, illetve itt újra feltöltöttem a víztartó tasakomat. Ajánlom mindenkinek. A forrásnak nagyon jó vize van.
A forrásnál
Az út télen is járható
Ismét legális utakon
Innen Mátraszentlászlóig lejtőztünk. Ami igen csak ránk fért. A falu határában nem csak az aszfalt várt, hanem utunk kikerült a szürke zónából és ismét teljesen legális útvonalon haladtunk tovább. A település túlsó felén egy újabb emelkedő szívta tovább egyre fogyó erőnket. Szerencsére a sípark és az emelkedő vége nem volt túl messze.
Mátraszentlászlón. A kép a szemből érkező borulást lett volna hivatott szemléltetni. Szerencsére nem áztunk el.
A sípark nyáron
Egy vagány aszfaltos lejtő fogadott minket. Utunk beletorkollott a Galyatetőre vezető közútba. Ennek túlfelén immár erdészeti aszfaltút és a sárga briga jelzés vitt továbbra is lefelé. Majd hirtelen satuféket fogtunk. Jobbra egy zöld bringa jelet vettem észre, a fára felfestve, ami eddig nem volt itt. Nézegettük a nyomtatott és az elektronikus térképet, de egyik sem jelölte. Egy fára viszont nagy betűkkel fel volt írva: SZALAJKA. Bükki gyerekként egyből a Szalajka-völgy jutott eszembe, ami ugye képtelenség, hiszen jó 100 km-el arrébb van. Kisilabizáltuk, hogy a Mátrában is van egy Szalajka, ami egy vasúti végállomás. Ide visz le ez a zöld kerékpáros jelzés ami végig földes úton kanyarog. Így a síparktól 7 km-t lejtőztünk, ami ránk is fért.
Erőnk fogytán. Minden alkalmat megragadunk egy kis pihenésre. Itt éppen gomba fotózás az indok.
A vasútállomás előtt balra a sárga bringás jelzésre váltottunk és ha nem is túl meredek, de 4 km hosszú mászás fogyasztotta tovább az erőnket. Szerencsére utána jött egy jó kis lejtő, amin elértük a Görgőbiki erdészeti aszfaltutat.
Mára ennyi!
Már csak 5 km volt hátra a túránkból, de természetesen fölfelé. Ez megadta a végső kegyelemdöfést az elcsigázott csapatunknak. Az utolsó kilométereket inkább nevezném vánszorgásnak, mint bringázásnak. De a túrát teljesítettük! Megérte, és egy biztos ide még többször visszajövünk!
A túra tarck-je megtalálható az adatbázisunkban katt IDE!
A képek több bejárásból lettek összeválogatva.
- Túra hossza: 77 km
- Túra nehézsége: Közepes
- Szint: +2652 m,-2651 m
- Átlagos meredekség: 5 %
Támogasd a működésünket
Ha tetszett a cikk, kérlek támogasd a munkánkat önkéntes adománnyal a Revolutos számlánkra bankkártyás fizetéssel. Ezáltal még több hasonló cikket fogunk tudni készíteni a szórakoztatásodra.
Hogyan működik az adományozás?
Köszönjük!