Az idén tavasszal adtuk hírül, hogy a Balaton körül kijelöltek egy 400 km-es kerékpár túraútvonalat. A napokban végre eljött a várva várt pillanat és bejártam azt. Azaz, hogy mégsem.

A körtúrát Balatonakarattyáról indítottam. Aminek egyszerű logisztikai okai voltak. Az autómat itt tudtam biztonságos helyre lerakni.

Utam első szakasza a Balatoni Bringakörúton vitt. Fél hatkor még alig volt forgalom, nagyon jól lehetett haladni.

Káptalanfüredtől Szentkirályszabadjáig az egykori vasút vonal mentén kialakított kerékpárúton jutottam el. Nagyon szerettem ezt a részt.

Itt éppen Szentkirályszabadján járok. Az útvonalon rengeteg a képen láthatóhoz hasonló tábla, amely segít a navigálásban. Bár szerintem csak a táblákra hivatkozva nehéz lenne követni az útvonalat.

Veszprém, avagy az egyik kihagyott ziccer. Az útvonal érinti Veszprém határát, de nem visz be a történelmi belvárosba, pedig gyakorlatilag bringaúton lehet eljutni oda. A helyiek méltán lehetnek dühösek az útvonal kijelölőire, hiszen városuk így ismeretlen marad. A fenti fotók jól mutatják mit hagyatnak ki az útvonalat követők. Szerintem, ez egy hatalmas baklövés. Én egyébként megfogadtam, hogy családilag visszajövök.

Az útvonal kijelölői szerint Veszprémből ennyit elegendő látni.

A Balaton-felvidék maga a csoda!

Láttad már a Tihanyi-félszigetet ebből a szemszögből?

 Nagyon szeretem a Balaton-felvidéket és most újabb részét ismerhettem meg.

 Érik a szilva és a szeder is. Utam során rengeteg félig elvadult cseresznyeszilva (fosóka) fával találkoztam. Kihasználva a lehetőséget sokszor nasiztam. A 38 fokos hőségben, amikor már a víz sem csillapítja a szomjat a friss gyümölcs igen.

 A mai nap egyik legszebb része a tanúhegyek közötti bringázás volt. A képen látható rom egy templom, a Tötöskáli templom romja ezerkettőszázixből. Sajnos nincs a legjobb állapotban. Kár érte...

 Szigliget vára északi irányból. Ebből a szemszögből még sosem láttam. Gyönyörű nem?

A mai nap 150 km-t tettem meg és egy szimpatikus helyen vertem tábort, Vállus után a Csetényi-patak mellett.

Vasárnap reggel 5:30-as indulással, még kellemes hűvösben gyorsan eljutottam Keszthelyig.

Keszthely a második kihagyott ziccer. Az útvonal vezetése sajnos nem vezet be a városba, ami szintén érthetetlen, hiszen csak egy pici kitérő lenne a Festetics-kastély megnézése. Szóval a veszprémi után ez a második hiba, ami számomra érthetetlen. Szóval Keszthelyből csak ennyi látszik.



Pedig akár ez az élmény is lehetne... (Tavalyi túrám képei)

Csobbanás a Hévízi-tó kifolyójánál. Innen lehet télen evezni a Hévízi-patakon.

A Zala-folyó partja nagy melegben maga a pokol, ráadásul nagyon unalmas. Szerencsére most ezt még a nagy meleg előtt letudtam. A bivaly rezervátum elsőre érdekes, de tizedjére már csak egy áthajtást ér nekem. De sajnos ezért is fizetni kell. Nem is keveset... Ha erre túrázol figyelned kell a nyitvatartási időre is, mert csak akkor biztosított az áthaladás.

Tegnap 3 óra körül, még a szemközti oldalról néztem Fonyódot. Most pedig innen tekintek vissza a túlpartra.

 Az útvonal elvezet Somonyba is. Itt még arra gondoltam, hogy egyszer a feleségemmel is teljesíthetnénk ezt az utat kényelmesebb tempóban.

Most tejes a kukorica. Ilyenkor a takarmány kukorica is finom édes. Ha jót szedsz a csutkája is fogyasztható. Ha a gazda el nem kap...

 Somogybabod, Szent kút. Nagyon kellemes hely és itt rám fért a frissítés. Mivel a környék teljesen kihalt volt, ledobtam a gönceimet és meg is fürödtem. Békés hangulatos hely, akár táborozhatnék itt is, de még korán van (140. km). Így felfrissülve indultam tovább.

 Az út Somogybabod és Karád között. Nos, egy versenyen ez elmegy, de egy kerékpártúra útvonalán ez megengedhetetlen! A bokáig érő hintőpor finomságú homokban nem kellemes a tűző melegben tolni a bringát. Itt az útvonal kiírói túrájukkal részemről megbuktak. Ezen szakasz teljesítését nem ajánlom senkinek.

A 150 km-nél járok Karádon. A bringa, mint látjátok csodásan néz ki. A Shimano új Cues családja itt is remekül vizsgázott. Újra waxolom a fémesen csikorgó láncom, mert így nem szabad használni. Lassan akár táborhelyet is kereshetnék, de nem, én ezt a túrát nem akarom befejezni. Ezzel tiltakozva az útvonal ellen. Karádról lecsorgok a Balaton partra. Balatonlellétől már a Balatoni Bringakörúton tekerek a kocsimhoz, így 218 km lett a mai letekert szakasz hossza.

Ha saját szememmel nézem nem volt nagy kaland a homok, ha egy átlag bringás szemével, akkor szörnyű volt. Ez az útvonal viszont a leírását olvasva átlag, az aszfaltot elhagyni vágyó bringásoknak készült. Ezért bukott meg a szememben ez az útvonal. Kár érte, mert sok szép helyre elnavigál. Ettől független ebben a formában én nem tudom bárkinek nyugodt szívvel ajánlani.

Vegyes érzelmekkel gondolok az útvonalra, mert ha a a széles bringás közösséget nézem, megbukott egy 6 km-es tolós szakasz (ami lehet, hogy még több, azt már nem láttam) miatt, illetve rossz a számíze, amiatt, hogy két turisztikailag fontos városnak csak a szélét érinti. Ettől független én minden percét élveztem. Ha az útvonal gazdái kicsit módosítanának rajta, egy fantasztikus útvonalat adnának a túrakerékpárosok kerekei alá. Ez nehezebb és inger gazdagabb lenne, mint egy tó kör, de azok az átlag bringások is célul tűzhetnék ki maguk elé, akik jobban meg akarják ismerni a régiót és mégsem szeretnének vért izzadni a teljesítése során. (Arra már van útvonal a Balcsi körül.)