Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

Képriport a Naprendszer túráról
  Avagy a sülysápi karika.
 Kerékpárlánc waxolása 2. rész
  A waxolás folyamata, és amiket kipróbáltunk
A hónap megyéje: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
  Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kerékpártúra ajánló.
Bringás filmek
Évek óta gyűjtögetjük a kerékpáros filmeket itt a legfrissebb lista.
prev
next

2012-07-15_09-11-43_512Vasárnap 9 óra után Biatorbágyon állok a Viadukt alatt és egy csapat bringásnak mesélek Matuska Szilveszterről. Hogy kerültem én ide?

 

 

Múlthéten csütörtökön kaptam egy e-mailt a Magyar Kerékpárosklub Turisztikai Csoportjától, hogy S.O.S. szükségük van vasárnapra egy túravezetőre az általuk szervezett kerékpártúrára.

 

Elkértem a túra részletes útvonalát, a forgalmasabbnak tűnő utakról informálódtam, a túra látnivalóit kigyűjtöttem, szóval felkészültem a kirándulás vezetésére, hiszen nem arról vagyok ismert, hogyha segíteni kell a másik irányba futok el.

 

Vasárnap reggel 8 órakor gyülekezett a társaság a Keleti-Pályaudvar főbejáratánál. Sokan nem voltunk; mindössze heten, így egy családi hangulatú túra kerekedett aznap. Részt vett egy angol jelentkező, csodás Gery Fischer montival, ami legalább 20 éves volt. A Magyar kerékpárosklub elnöke a feleségével; egy tandemmel. A kerékpározást éppen elkezdő srác egy 29" montival. Kriszta, a túra főszervezője a legízlésesebben összerakott női GT montival és én a kakukktojás egy országúti bringával. Az utolsó résztvevő, Márk Biatorbágy után csatlakozott hozzánk, egy Giant országútival úgyhogy már én sem voltam olyan nagyon kakukktojás.

 

A vonatozás fantasztikus volt, a kerékpárosok között csak marhavagonnak csúfolt kerékpárszállító kocsi odafelé a társaságot kezdte összekovácsolni. Szerencsére hamar véget ért az út és drága pénzen vásárolt állóhelyünket magunk mögött hagytuk.

2012-07-15_09-58-02_7 

Biatorbágyi Viadukt után következő állomásunk az etyeki körpincesor volt. Itt szerencsésen szétlibbentettünk egy szerelmespárt, akik kezdtek belemelegedni a témába, de nem csak őket érte csalódás, hanem minket is. A pincék ugyanis zárva voltak, így csak kívülről lehetett megnézni azokat. Akár csak Etyekwood-ot, ahol a kaput lefotóztuk, hogy itt jártunk. Kedves (Tényleg azok voltak!) biztonsági őrök megengedték, de kértek, hogy jobbra ne fotózzunk, ott ugyanis szupertitkos díszletek sorakoztak. Őszintén a díszletek hátulja annyira nem is vonzotta a szemet.

 

Etyek után Alcsútdoboz következett, ahol kiemelném a településre bevezető aszfaltút fantasztikus hangulatát. Gyönyörű platán fasor szegélyezi. Fantasztikus érzés volt alattuk kerékpározni.

 

A település arborétuma volt a nagy pihenőnk helyszíne. A csapat elment szétnézni benne én meg szépen vigyáztam a bringákra. A tervezett másfél órás nézelődés 20 percig tartott, majd kialkudtak egy éttermi ebédet (szerencsére belefért az időbe), így kellemesen kipihentük fáradalmainkat, amit eddig okozott a túra.

 2012-07-15_12-11-52_452

Friss erővel kezdtünk neki a következő etapnak, ami Vértesacsán át Lovasberényig tartott. Hát igen, erre már volt néhány pukli az aszfalton, amit meg kellett mászni, jelezve hogy közeledünk a Velencei-hegység felé.

 

Berényben a Cziráky kastély lepukkant, szebb napokat is megélt épületét tekintettük meg. Egy építészt lehet, hogy izgalomba hozott volna a vakolat helyenkénti erősen hiányos volta, minket inkább elszomorított ennek a még így is előkelőséget árasztó kastélynak a sorsa.

 2012-07-15_14-44-35_609

Ezután jött az, amit mindenki várt, vagy nem várt. Átkeltünk a Velencei hegység egekbe nyúló 270 m es magasságig is felkapaszkodó hágóján, hogy megérkezzünk Nadapra és tiszteletünket tegyük a Szintezési ősjegynél, ami ugye a pontos magasságot jelöli az Adriától.

2012-07-15_15-42-55_73 

Rövid pihenő után újra nyeregben szálltunk és begurultunk Velencére, ahol László János majdnem elhagyta a feleségét.

 

Történt ugyan is, hogy a település határában bevártuk a csapatot és megbeszéltük, hogy hol fogunk fagyizni. Mint említettem ő a feleségével tandemmel jött a túrára. Márta leszállt a bringáról, még beszélgettünk. Indulásnál a Kriszta indult először, mert ő tudta a cukrászda helyét, János pedig utána. Úgy kellet utána szólni és megkérdezni, hogy úgy gondolta, hogy Márta innen gyalog megy a tóig?

 

A humoros történet és a fagyi feltette a pontot az i-re, a Biatorbágy-Velence kerékpártúra véget ért. Igen jól sikerült. Csak egy dolog maradt ki, a fürdés... De majd legközelebb.

 

Túra adatai:

Távolság: 51 km

Szintemelkedés: 621 m

Teljesítette: 7 fő, 6 bringa