3. nap

A szállásért csak névleges összeget kell fizetni. A falut elhagyva, jobb kézről nagy almáskert nyújtózik. Friss telepítés, több kis fa most kezd termőre fordulni. A mezőgazdaságnak ez egy remek terület.

Megdöbbentő milyen szegények a települések erre. Többször szaladnak elénk cigány gyerekek, cukorkát kérnek. Nincs nálunk, nem tudunk adni.

Faluvége

Megdöbbentő, milyen igénytelenség van több helyen. Több udvarban méteres gaz. Egy keskeny csík nem gazos, ahol a házba lehet bemenni. A tornácon szakadt heverő, valaki fekszik benne és eregeti a füstöt. Arra nem képes, hogy a gazt kitépje, felkapálja.A kertben termelhetne kukoricát, babot, krumplit, stb. De nem! Inkább nem, mert ahhoz meg kellene mozdulni! Majd a segély! Hát.....

A Rakaca patak kísér minket. Áthaladunk Rakacaszenden, majd lassan feltűnik a víztározó is. Itt nagyon szép a táj.

Az Aggteleki-karsztban járunk. Jósvafőre még nem mentem ebből az irányból. Nagyon tetszik.

Jósvafő számomra és Péter számára is sokkal jobb, szebb benyomást kelt, mint Aggtelek. Színesebb, több a látnivaló, izgalmasabb.

A kerékpárral elérhető nevezetességeket megnézzük. Van egy játszótér is, ahol fafaragó tábor van. Egy tatabányai ismerős rendezi. Meglátogatjuk, beszélgetünk egy rövidet.

Jósvafő

Jósvafőtől feltekerünk a fennsíkra, átmegyünk Aggtelekre. A fennsíkon lévő kis kápolnát megnézzük. Az egésznek különleges hangulata van. Olybá tűnik, mintha alpesi legelőkön járnánk. Régen itt is legeltették az állatokat! Az ördögszántás is különleges benyomást kelt.

Aggtelekre begurulunk, majd átgurulunk rajta. Az eddig látottakhoz nem tud több pluszt adni. A barlangba itt sem tudunk bemenni, a felpakolt kerékpárokat nem hagyjuk felügyelet nélkül.

Kazincbarcikáig szinte meg sem állunk. Az út mellet keresgélünk, akad-e olyan hely, ahol az éjszakát eltölthetnénk, de nem találunk megfelelőt. Megkeressük a kempinget, de valami miatt nem engednek be. Meg kell várni valakit, aki majd jön.

Majd jön. Majd jön. Majd jön. Nagy hülye társaság, otthagyjuk őket. Legalább másfél órát vártunk feleslegesen, egy agyoniskolázott miatt.

Éjjeli lak

A helybéliek egy kollégiumhoz irányítanak, ahol fele annyiért, sokkal jobb körülmények között tudunk pihenni. Puha ágyikó, klassz tusoló, szúnyog egy darab se, nincs horkoló szomszéd, részeg hőzöngés, mint ahogy a kempingeknél néha előfordul.

4. nap

Nagyon jó éjszaka van mögöttünk. Sikerült a fáradtságot kipihenni, újult erővel ugrunk neki a mai napnak. A felszerelést is gyorsan összerakjuk, nem kellet sátrat állítani. Kazincbarcikát Tardona irányába hagyjuk el.

Fájó szívvel nézegetünk balra, a Bükkre. Jó lenne egy héttel még megtoldani a kerékpártúránk idejét és kerekezni ott, de nincs rá időnk. Még visszajövünk!

Beérünk egy kis településre, Csernelyre. A falu boltjában dinnyét veszünk, pihenünk. Egy idős bácsi jön, pipa lóg a szájából, időnként megszívja. Erős illata van a dohánynak, nincs aromásítva. Péter rá is kérdez. Az öreg saját magának termeli a dohányt, maga vágja, szárítja. Elmeséli a pipatömés, és szívás tudományát. Azt hittük egyszerűbb.

Előfordul, hogy egy-egy túránk során mikor nagyon jól érezzük magunkat, este elnyúlva valahol, rágyújtunk egy szivarra, vagy próbálkozunk a pipázással. Ez utóbbi gyatrán megy. Vagy gyorsan elég a dohány, vagy könnyen kialszik.

A bácsi szerint gyakorolni kell és jó dohány kell! Nem túl száraz, de nem is nedves. Érezni kell!

Csernelyről Arló felé fordulunk. Számunkra fantasztikus úton haladunk. Autók nem járnak erre, szinte végig egy völgyben megyünk.

Arló felé

A térkép szerint Arlón van egy fürdő. A község határában tanakodunk mi tévők legyünk. Menjünk pancsolni, vagy menjünk tovább. Nézzük a térképet, méregetjük a távolságokat, végül Bükkszék mellet döntünk. Bükkszéken jártam már pár éve, akkor megengedték a sátrazást a fürdő területén. Ebben bízok most is.

A Bükk lassan mögöttünk marad, már a Mátra csúcsait böngésszük szemünkkel.

Bükkszékre érve gyorsan megtaláljuk a fürdőt. Sokan már szedelőzködnek, mennek haza. Jólesik a meleg vízben elnyúlni. Dagonyázunk, majd kipróbáljuk a csúszdát. A pénztárnál kérdezem a sátrazási lehetőséget, a válasz nemleges. Már nem engedik. Nem kapták meg az engedélyt rá.

Bükkszék, fürdő

Strandolás után a faluban még vacsorázunk, érdeklődünk szállás után. A szállás árakat aránytalanul magasnak ítéljük, tovább állunk. Csak lesz valahogy alapon tekerünk, és egyre sötétebb lesz. A forgalom is egyre csendesebb, a tájból semmit nem látni.

Valahova beérünk, jól kivilágított település. Szembetűnik a dombtetőn a templom. Templomkertben még nem aludtunk, itt az ideje kipróbálni. Kipróbáljuk!

5. nap

Reggel, teherautók dübörgésére ébredünk. Sajnos nem csak ez szegi kedvünket, az ég is borult, nagyon fullasztó a levegő. Az esővédőket felvesszük, így az izzadtság csorog rólunk. Hol levesszük, hol felvesszük. Se így, se úgy nem jó. Bátonyterenyéig kínlódunk.

Ébredés a templom mögött

Terenyén még mindig esik az eső, de találunk látnivalót, ami feldobja a kedvünket. A Solymossy-kastély és a hozzá tartozó park. Itt elidőzünk, nézelődünk egy ideig. Nagyon szép!

A települést elhagyva, Mátraverebély, Tar felé kerekezünk. Picit kisüt a nap. Olyan érzésem van, hogy az összes felszálló pára rajtam csapódik le. Kissé befulladok, az allergiám is nagyon kezd kijönni.

Tar határában ismét összegyűlnek a felhők, nagy cseppekben kezd csepegni. Beletaposunk a pedálba, hogy buszmegállót, vagy valamilyen fedett helyet találjunk. Vasútállomásra lelünk, ott húzzuk meg magunkat. Jó ideig várunk. Csepereg, esik, kicsit eláll, majd újra kezdi.

Kínunkban megnézzük a menetrendet. Úgy döntünk, várunk a vonat megérkezéséig. Ha addig nem áll el az eső, akkor hazamegyünk.

Sajnos nem áll el.

Jön a vonat, felszállunk. 10-15 perc múlva már nem esik. Mikor Hatvanba beér, már süt a nap. Bosszankodunk, tanakodunk mit csináljunk. Kémleljük az eget. A Mátra felett nagyon haragos az ég. Ott zuhoghat az eső. Végső döntés: megyünk haza.

Tar, vasút állomás

Lassan begurul a vonatunk. Valahol a közepén van a kerékpárszállító vagon. Többen döntöttek a hazatérés mellett, vagy öt kerékpár van feltéve. Többnek a gazdája is ott ül a földön.

Segítenek a bicóink, csomagjaink felrakásában. Rendesek. Legalább mi bicósok tartsunk össze!

Az egyik nagy buzgón kezdi elrakni a kipakolt felszerelését. Közel 2 négyzetméterre pakolt szét. Zsebkendőnyi rongydarabok. Ezekre mind valamilyen szerszám: kés, olló, küllőkulcs, bögre, villa, a fene tudja mi nem. Egy kezes-lábas barlangász overall is ki van terítve. Nagyon érdeklődő lehet a tekintetünk, mert kezdi mondani.

Ez az első útja. Minden cuccát külön csomagolta. (Úgy látszik a szerszámait is, mert mindegyikhez van külön rongydarab.) Ezt ajánlotta neki egy túrázó, aki már volt túrán, és mutat a kiállításra.

A barlangász overallról úgy gondolta jó lesz esőben, nem ázik át. Viszont átázik, ráadásul tekeréshez merev is, nehéz is. Mikor átázott, olyan nehéz lett alig bírta el. Méretre is nagy, nehéz, nem lehet jól elcsomagolni.

Míg Budapestre beér a vonat, kölcsönösen elmeséljük élményeinket. Hála Istennek mi élményekben, tapasztalatokban gazdagabbak vagyunk. Ezeket elmondjuk, tanácsokat adunk.

Budapesten mi ismét átszállunk, ki-ki megy a maga útján.

Kár ezért a mai esőért, ázásért. Legközelebb nem hagyjuk magunkat így becsapni!

Kapcsolódó cikk: 2003. évi kerékpártúra. Az Északi középhegységben 1 rész

További fotók: ITT