A Mátra Expedíción beszámolóját az idén az alábbi mondattal zártuk:

A napokban Karlovitz „Pupu” Kristóf barátom küldött egy track-et amely a kedvenc mátrai útvonalát tartalmazza. Az egy 70 km-es körtúra. De az már egy másik mese lesz…

Én sem hittem volna, de az idén ismét sikerült a eljutni a Mátrába. Csapatunkat ezúttal egy hölgy egészítette ki, aki még sosem tekert ezen a hegyen és nem nagyon kellett győzködni, hogy jöjjön.

Autóval megálltunk a Lifestyle Hotel parkolójában, összeszereltük a gépeket, összerendeztük magunkat és indulhatott is a móka.

Utunk első része teljesen legális volt, hiszen a kerékpározásra kijelölt útvonalon haladtunk. (Kék kerékpáros jelzés) Először egy laza 4 km lejtőn melegítettünk be. Itt éreztem, hogy az augusztusi borda repedésem nem múlt el teljesen, legalábbis pszichésen . Igen óvatosan duhajkodtam. Az ezt követő első emelkedőnk nagyon kellemesen megmozgatta és bemelegítette az izmainkat.

Újra a Mátra ösvényeit taposom (tekerem)

Ezen a részen semmi említésre méltó nem történt -eltekintve egy elhagyott cipőtalpat- csak élveztük a táj nyújtotta élményeket és a bringázás örömét. Így értünk el a Négyeshatár ötös kereszteződéshez.

Ildinek meséltük, hogy az előző utunk nyomvonalát most keresztezzük és van itt egy hely gyönyörű kilátással, amit a Mátra Expedíció 3. részében be is mutattunk kb. az alábbi útmutatással.

Menj kissé fentebb a zöldháromszög jelzésen.
Hogy, hol kell megállni hidd el, tudni fogod.

Ezzel indítottuk őt útnak. Kíváncsiak voltunk meg találja-e ezen útmutatás alapján a helyet. Némi táska rendezgetés után, mi is elindultunk, de az útmutatásunk úgy tűnik fabatkát sem ért, mivel Ildi eltűnt…

Az "elveszett"

Sajnos több nyom is vezetett tovább, így úgy döntöttünk jobb ha itt bevárjuk, minthogy keresése közben jól elkerüljük egymást. Jól döntöttünk, Ildi hamarosan meg lett és jót derültünk a helyzeten. A kilátás most is gyönyörű volt, bár sajnos a levegőben lévő pára miatt nem adta vissza teljesen a nyári élményt.

Szeretjük ezt a hosszú lejtőt

Tovább lejtőztünk a kékbringás jelzésen Recsk felé, amely innen kb. 20 km-re fekszik. Útközben többször megálltunk „kipihenni a lejtőzés fáradalmait”. Nem siettünk élveztük utunk minden pillanatát. Ha először jártok erre ne ijedjetek meg a jelzések túl ritka felfestésén egy széles utat kell követni, ami gyakorlatilag végig lejt.

Ezeket a pihenőket eddig nem értettem, de tanult kolléga szemlélteti a tutit!

A Domoszlói kapunál átjutunk a hegy északi oldalára és immáron aszfalt úton haladunk tovább. Senki se gondoljon tükör aszfaltra, mivel olyan itt már nem létezik. Ez egy régi erdészeti út, vedlett felülettel, amely csendes pusztulásra ítélve lassan majd eltűnik. Mivel jól lejtett igen nagy sebességgel sikerült lefelé haladni. Megállásra csak az időnkénti útvonal ellenőrzések miatt kényszerültünk, mivel a festett jelölések nem voltak túl gyakoriak. Elbúcsúztunk a kékbringás úttól egy kereszteződésben, amely Recskre visz, és a zöldbringáson haladtunk tovább Parádfürdő irányába.

Erre sem sajnáltuk az időt.

A település előtt azonban balra kanyarodva a piros kereszttel jelzett aszfaltot követtük tovább. Itt nem is a piros kereszt volt a lényeg, hanem az aszfalt, amelyen haladnunk kellett, immáron fölfelé. Az utat Hurok útnak nevezi a térkép, mivel gyakorlatilag sehova sem vezet. Szépen fölmászik a hegyre, tesz egy hurkot és önmagába visszatérve gyakorlatilag ugyan ide lehet rajta visszatérni. Hacsak el nem hagyjuk egy ösvényen…

A Hurok úton

Az út minősége az elmegy és a pocsék között váltakozott. Nagy kátyúk ugyan nem találhatóak rajta, viszont sok helyen igen vedlett állapotban van. Az út hangulata fantasztikus eleinte a gyönyörű kilátás hív nézelődésre, majd a bükkös árnyékos, aljnövényzet mentes környezete varázsol a Mátra sziklás domborulatai fölé csodálatos hangulatot. Utunk során több erdészház/turistaház mellett haladtunk el. Sajnos állapotuk az úthoz hasonló.

Víztöltés a Pisztrángos tónál a forrásból

Az aszfaltutat a Pisztrángos tónál hagyjuk el (itt található a Mátra legnagyobb alpesi gőte populációja, amiből sajnos mi egy darabot sem láttunk) egy erdészeti úton, amelyre hol ráfut, hol lefordul a piroskereszt turistajelzés. Ez az út vezet el minket a 24-es főúthoz. Mivel nem túl gyakran használják az utat, kicsit benőtte az erdő, ami vadregényes hangulatot kölcsönöz a tájnak. Az út első részén egy igen sziklás mászás található, amelyet Ördög nagyon szépen teljesített.

A főútra kiérve balra fordultunk és visszatekertünk a parkoló kocsihoz, ahol a mai kalandunk véget ért.

•  A túra hossza: 49 km
• Szintemelkedés: 1095 m