Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

Hogyan kerüljük meg a Balatont kezdőként?
Tanácsok kezdő túrakerékpárosoknak.
Vár Palócföld! 4/4
  Várnak a Mátra ösvényei.
Vár Palócföld! 4/3
  A Cserhátban jártunk.
Vár Palócföld! 4/1
 Szeretnél teljesen feltáratlan vidéket megismerni, itt a szomszédban?
Látni és látszani. Nappal is!
  Az hogy te látsz, nem jelenti azt, hogy téged is látnak.
prev
next

 kerekpartura keresztul svajcon es vorarlbergen 00

Az első többnapos szóló túrám története.

Megérkezés Genfbe (2020. július 11-én az esti órákban)

Az éjszakában repülő EasyJet félhomályában alig pár ember nézelődik az ablakon kifelé, ám hirtelen mozgolódás támad. „Azt hiszem, ezt neked is látnod kell”- kelteget Zoli, és még pont elcsípem a Mont Blanc felső menedékházának fényeit, melyben nemsokára már ébredeznek a csúcshódítást tervező hegymászók. Nosztalgikus gondolatok között tudatosítom magamban, hogy szinte perceken belül megérkezünk Svájc második legnagyobb városába, Genfbe. A sikeres landolás után, laposan pislogva szereljük a bringákat a kihalt váróteremben, lelkileg készülve a ránk váró éjszakai táborhely keresésre. Szerencsére a vártnál könnyebben sikerült egy futóösvény melletti helyet felfedezni, igaz, közben átléptünk Franciaországba.

1. nap 2020. július 12. GENF - Lausanne - Forell - Oron - Bulle- Broc

Ez igazából már a 14. túra napja Aliznak, hiszen Krétáról nem haza, hanem Genfbe repült a csapat, további kalandokat keresve. (Az előzményekért katt IDE!) Mivel azonban teljesen különálló rész így a számozást megváltoztattuk. Alizzal, a történet főszereplőjével csináltunk egy interjút, amit ITT! olvashatsz el. - szerk.

A kellemesen megszokott olajfaerdők illata és a tenger morajlása után, kissé váratlanul érintett reggel a cipőmben mászó meztelen csiga látványa, hiába lett volna ez teljesen természetes jelenség 2 héttel ezelőtt, ideje lesz újra visszaszokni a „hazai” erdők bájához! Egy gyors összepakolás után, már úton is voltunk a számunkra akkor még szokatlanul bringásbarát Genf belvárosa felé, hogy a híres szökőkút látványában fogyaszthassuk el a Krétáról átmentett reggelinket, előre gondolva a vasárnapi boltbezárásokra. A genfi-tó partján továbbhaladva, elgondolkodtam azon, hogy talán nem csak pár szelet megszáradt kenyeret hoztunk át, hanem a Krétán állandó szembeszelet is sikerült véletlenül becsomagolni az egyik bringa mellé, de sebaj, a svájci bringaút-hálózat megcsodálása az első kilométereken egészen lefoglalt. Egy utolsó strandolásra még megálltunk a tóparton, inkább csak élvezni a szemközti part hegyóriásainak látványát, mintsem ténylegesen fürdeni.

 kerekpartura keresztul svajcon es vorarlbergen 01

Genfi-tó - a "svájci Balaton"

Egész eddig csak a szembeszél nehezítette utunkat, viszont Lausanne-nál kénytelenek voltunk búcsút venni a Genfi-tótól és kimászni a medréből az e-bike-ra pont megfelelő meredekségű utcákon, hogy elindulhassunk a következő hágónk irányába. Egy küzdelmes délután után elértünk az addigra sokat emlegetett Bulle nevű városba, ahol tettünk egy tiszteletkört, majd suhantunk is tovább, hogy meglegyen a napi táv és a tökéletes alvóhely. A térképen előre kinézett rész szerencsére beváltotta a hozzáfűzött reményeket, előre megépített tűzrakóhellyel és otthagyott sátorcövekkel jelezték számunkra a helyiek, hogy itt bizony még Svájcban is szoktak vadkempingezni.

Táv: 117, 41 km

2. nap 2020. július 13. Broc - Jaun- Jaunpass (1509 m) - Spiez - Interlaken - Meiringen - Innertkirchen

A túra első pulcsis reggelén megkezdtük a sárga vonallal felfestett bringás „kapaszkodósávban” a hágómászást. Az első svájci hágómnak kiválasztott 1509 méter magas Jaunpass-ra felvezető út százaléka inkább a krétai útépítők munkájára hasonlított, viszont az országútisok szinte az autók számát is meghaladták. A hágó tetejét jelző tábla után –már amikor a szél engedte- a Thurnersee partjáig gurultunk. A part mentén haladva a bringaúton meg is jegyeztük, hogy 1-2 építészeti megoldást átvehetnének a Balaton-kör építői is, kezdve az útszélességtől, egészen a tó fölé benyúló hidakig.

 kerekpartura keresztul svajcon es vorarlbergen 02

A Thunersee partvidékének hangulata

Egészen Interlaken-ig egy sétahajóval folytattunk barátságos versenyt, aminek az eredménye döntetlen lett, így értünk be a turistaközpontba, ahol lépésben haladva nézelődtünk. Megcsodáltuk a négyezres magasság fölé nyúló Jungfrau-t, vagyis inkább csak a szoknyáját és a felhők közül néha-néha kibújó gleccsereit, habár Zoli állítása szerint még a csúcsot is látta. Kikeveredve a városból a Brienzersee meredekebb partján ment tovább a bringaút, kicsi, de annál meredekebb dombocskákkal. Egy ideig még élveztük is ezt a fajta utat, de a dombok csak nem akartak fogyni, az elektromos kerékpárok nyugdíjas tulajdonosai pedig vígan köszöngettek, amíg mi szenvedve toltuk felfelé a saját bringáinkat. Hasonlóképpen érezhette magát a 2 kisgyerek, akiknek az apukája humorosan közölte, hogy „ott jön Superman” utalva ezzel Zoli pólójára, amit nagyjából csak ő és a pólót viselő személy tudott értékelni abban a helyzetben, én inkább a gyerekek pillantását viszonoztam. A tavat elhagyva a délutáni fényekben kerestünk egy Migros-t, hogy a következő napi szintgyűjtéseink előtt fel tudjuk tölteni az készleteinket és már csak a táborhelykeresés maradjon aznapra. Az utolsó közösen megjárt városunk, Innertkirchen már az esti nyugalmát vette fel. A térképet nézegetve meg is beszéltük, hogy mennyire jó hágó-mászós edzőköreik lehetnek a helyieknek, ugyanis másnap különböző kétezres magasságú hágón folytattuk az utunkat, Zoli a Grimselpass felé fordította a bringáját, én pedig a Sustenpass irányába indultam el. A város kempingjében azonban mégsem aludhattunk, így nem ellenkeztem, amikor Zoli bevállalta, hogy a Sustenpass első pár kanyarját közösen tegyük meg, egészen egy víztározó lezárt kis magánútjáig, ami végül tökéletes sátorhelynek bizonyult.

Táv: 121,94 km

3. nap - a "szólóprodukció" kezdete 2020. július 14. Innertkirchen - Sustenpass (2260 m) - Wassen - Altdorf - Klausenpass (1948 m) - Spiringen

A reggelt egy gyors elköszönés után Zoli fagyos gurulással indította, én pedig megkezdtem az egész délelőttöt igénybevevő hágómászást, megcélozva az altdorf-i Aldit, hogy ott újra friss kenyér legyen az ebédem. Igaz, a nyári mászótúrák során autóval mindig átkelünk 1-2 szomszédos hágón, de mégis meglepetésként ért, hogy mennyire más átélni ezt az élményt két keréken. Hallani, ahogy a szomszédos hegyoldalt zúgnak a vízesések, köszönni a mellettem elvágtázó országútisoknak, pihenő közben bocikat simogatni, megérezni a tipikus svájci „hegy-illatot”. Talán ezek azok a pillanatok, amiért reggel 8-kor már sok kerékpáros lefelé száguld szétfagyott ujjakkal, és semmi pénzért nem cserélnék ezt el? Talán igen, talán nem, de az biztos, hogy én a 2260 métert jelző Sustenpass tábla mellett állva így éreztem magamat. Szerencsére a hágó tetején szakaszosan engedték át csak a forgalmat, így a korlátok nélküli úton is bátran és aggodalom nélkül meg tudtam állni, egyszer-egyszer visszapillantani a mögöttem lévő szintekre.

 kerekpartura keresztul svajcon es vorarlbergen 03

Apró sziklaalagutak során vezetett fel az út a Susten-hágóra

Egy késői ebéd és szieszta után majdhogynem azonnal jött is a következő kihívás, a Klausenpass személyében. Nyugodtan, kapkodás nélkül indultam meg felfelé, egyrészt időben jól álltam, másrészt már 1500 méter szint volt a lábamban, és még ugyanennyi hátra volt. Igaz, nem terveztem felmenni a hágó túloldalára, végül is kinek jut az eszébe sátorral, teljes menetfelszereléssel ennyi szintet megmászni? Nekem biztos, hogy nem, de a térképről táborhely-gyanúsnak tűnő hely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, lakóházak, nyaralók, és nyüzsgő élet fogadott. Előzetesen Zoli kitanított, hogy a hágókon nagyjából csak a patak mellett lesz esélyem táborhelyet találni, úgyhogy jobbnak láttam sietni, hátha találok fentebb vízszintes területet. Azonban rutinosabb túratársamnak - szokás szerint - igaza volt, egy gazos félalagút szervizútján kívül tényleg minden függőleges legelő volt, úgyhogy kénytelen voltam felmászni a lemenő nap fényében 1952 méterre, aznap másodjára. Már szinte éreztem a hágó tetején lévő hotel konyhájából szálló illatokat, amikor hirtelen megállt velem szemben egy autó. Kipattant belőle egy idősebb hölgy, majd kevert angol-némettel, de kitörő lelkesedéssel gratulált, megtárgyaltuk a honnan-hova, milyen idő lesz és hasonló alapkérdéseket, és ahogy jött, olyan lendülettel tovább is állt. Ő jobban örült, mint én, annak, hogy lassan felérek a Klausenpass-ra, én viszont ledöbbenve tekertem tovább.

 kerekpartura keresztul svajcon es vorarlbergen 04

A nap második hágójának tetején

A mászásokról szerzett negatív tapasztalatok miatt a „morcos svájcinak” titulált emberek ebben a pár napban számomra teljesen megváltoztak, a lehető legjobb irányba. Ezt még fokozta, hogy az rohamtempóban való táborhely-keresés közben egyszer csak feltűntek lakóautók és egy sátor is a kihalt városkák között. Megörültem, ám egyben el is kezdtem félni, nehogy egy kempingbe fussak bele, mert akkor muszáj lett volna továbbhaladnom, bele az éjszakába. Bekopogtam a magányos sátor ajtaján, ahol egy japán család kukucskált ki, majd kézzel-lábbal sikerült megfejtenem, hogy ez bizony egy teljesen ingyenes, legális kemping hely. Ilyet sem láttam még Svájcban, úgyhogy rögvest fel is állítottam a sátrat, és a 3000 méter szintes nap után már sem a hideg, sem a sötét felhők nem zavartak, amik végül a következő napok során a túra kísérőivé szegődtek.

Táv: 106,02 km


Írta: Bodó Aliz