Szombat

Masca (608 méterrel az óceánszint felett) – 12:05

Egy hatalmas fa árnyékába ültem le ebédelni a Teno-hegység szívében található bájos kis falu főterén. Nem lep meg, hogy amerre nézek, embert látok. A déli part szállodáiból autóztak fel ezért a néhány képért és néhány percért, amit ebben az egyedi környezetben tölthetnek. Üresnek és céltalannak érzem őket, ahogy készítik a szelfiket az insta-posztokhoz, de aztán rá kell, hogy jöjjek, én sem vagyok különb. Én is üres lettem és céltalan.

Pedig a túra talán leglátványosabb részén tekerek most. Ott, ahová még Marci sem mert levezetni lakóautójával: a sziget legnyugatibb csücskében található hegység, elképesztően meredek csúcsai közt kanyargó alig 3-4 méter széles útján. Már maga az út is igazi kihívás kerékpáros szempontból. A nyugati partról eleinte kellemes meredekséggel kaptattam fel nagyjából ötszázas szintre El Palmarig. Ma sem javult az idő, az óceán felől rendszeresen meglepett egy-egy könnyed zápor. Ám ahogy átbuktam a 810 méteres hágón úgy egy csapásra megszűnt a csapadék és a zöld minden színében pompáztak a hegyoldalak a ragyogó napsütésben.

Tettem rövid sétát az apró falucskában, Gondoltam lesétálok Tenerife híres kanyonjába, mely összeköti Mascát a tengerrel, a „robotmozgás” ellenére is éreztem magamban az erőt egy kis gyalogláshoz, de a rend őrei megint megálljt parancsoltak. „Hét óra az út az óceánig oda-vissza” – mondták – „már túl késő van az induláshoz”. Hiába bizonygattam nekik, hogy én könnyű futófelszerelésben 3 óra alatt megjárom az egészet, nem hittek nekem, te talán nem is volt baj, mert úgy megint öreg este lett volna mire elértem volna mai célomat.

Utolsó előtti napra nagyjából 80 kilométert terveztem be a szokásos 2000 méter körüli szintemelkedéssel. Ez így az ötödik napon nem hatott már az újdonság erejével. De már ekkor láttam, ekkor tudtam, hogy nem lesz könnyű elhagyni a méltán híres kis falucskát. Az egyetlen út vezetett innen nyugati irányba, mely eszméletlen szerpentinkanyarokkal kapaszkodott fel az üde zöld, meredek vonulatok oldalán. Szinte végig végig 12-15% emelkedéssel, lépésben kaptattam fel a Degollada de Cherfe (hágó) 1050 méter magas tetejére.

Adeje, Mercadona (260 méterrel az óceánszint felett) – 17:15

Lassan megérkezem. A Teno-hegységet elhagyva visszatértem a Teide oldalára, s szép lassan lejtett az út ide a sziget déli – az eddigi viszonyokhoz képest – lankás oldalán. Egyre közelebb került az óceán, de a zöld szín már eltűnt, mindenfelé kisebb-nagyobb városok emelkedtek a kopottas, sárgás, kaktuszokkal benőtt ugaron.

„Turistagettó” – ezt a szót használták Juditék a sziget déli partvidékére, melynek egy előnyös tulajdonsága van a sziget többi klímájához képest: itt esik a legkevesebb eső a szigeten. S ha jól belegondolunk ez a hideg, ködös, esős Európából érkező szállodázó, strandolni vágyó tömegek számára nem éppen elhanyagolható szempont.

Lassan elfogy előttem az út, mindössze 30 kilométer választ el a repülőtértől, nincs tovább hová sietnem. Adeje város hipermarketjébe térek be, holnap valami spanyol ünnep lesz, be kell szereznem az élelmiszert a hazaútra. Tetszik, hogy itt a Mercadonákban a kijárat után van egy kis terület, ahol kulturáltan lehet étkezni. Vannak asztalok, székek, sőt még mikro sütő, poharak és evőeszközök is. Vásároltam egy finom tonhalsalátát és egy szelet pizzát, így meg tudom adni a módját az utolsó tenerifei vacsorámnak.

La Caleta de Adeje (50 méterrel az óceánszint felett) – 20:00

A vörös és a kék szín ezernyi árnyalatával ért véget utolsó naplementém a szigeten. A „hippistandnak” kikiáltott homokos plázs előtti sziklás platón ülök a sátram előtt és kémlelem a végtelent. Előttem alig 30 kilométerre La Gomera szigetén már felgyúltak a fények. Tenerife apró szomszédja, a „hegyek békés szigete” már esti nyugalomba borult. Nem úgy, mint a körülöttem jobbra és balra található Marazul és La Caleta fényárban úszó szállodaparadicsomai. Itt, Tenerife déli partján, a „turistagettóban” most kezdődik az igazi „élet”. Langymeleg az este, kellemes, enyhe szél fújdogál az óceán felől. Élvezném még a látványt, a decemberi nyarat, a Szigetet, de érzem időm lassan véget ér. A Nap eltávozott véget ért ez a csodálatos Tenerifei nap is, holnap pedig már csak a rohanásról, a készülődésről, az utazásról fog szólni.

Sok szépet kaptam ettől a szigettől és a Hegyemtől, de ami talán ennél is fontosabb, hogy a Teide nekem új reményt adott. Bebizonyította, hogy él még bennem az kalandvágyó srác, akit mindig kerestem magamban, s új hitet kaptam tőle új Hegyeim meghódítására, melyek minden eddiginél magasabbra emelkedve várnak már ott egy másik kontinensen.

• Túra hossza: 108 km
• Túra nehézsége: Közepes
• Túra terepe: Hegyvidék
• Szint: +3143 m,-3095 m
• Átlagos meredekség: 4.3 %