A mezei nyúl az emlősök osztályának a nyúlalakúak rendjébe, ezen belül a nyúlfélék családjába tartozó faj.

Természetvédelem
A mezei nyúl Magyarország legfontosabb szőrmés apróvadja. Október 1. - december 31. között társas vadászatokon (nyúlhajtások) vadászható. A vadgazdálkodás számára szintén fontos az élő nyulak befogása, melyeket főleg Olaszországba exportálnak. Évente mintegy 80-100 ezer nyulat lőnek, illetve 30-45 ezer élő nyulat értékesítenek.

Húsa ízletes, de jellegzetes vadas ízét nem mindenki kedveli. Szőrméje nem túl értékes, de értékesíthető.

Előfordulás
Európa és Ázsia nyugati felén él természetes körülmények között, de a világ számos területére is betelepítették. Magyarországon a nagy, összefüggő erdőtömbök belsejét kivéve – kisebb-nagyobb állománysűrűséggel – mindenütt előfordul, főként az Alföldön, a Kisalföldön és a Mezőföldön.

Élőhelye
Minden élőhelytípusban előfordul, magas állománysűrűséget azonban csak mezei élőhelyeken tapasztalhatunk. Az eredetileg sztyepplakó mezei nyúl jól alkalmazkodott a kultúrsztyeppékhez. Az erdőterületek csökkenésével és a szántóterületek növekedésével egyre több élőhely állt rendelkezésére, amit el is foglalt, emiatt kultúrakövető fajnak is tekintjük. A mezei nyúl a legmagasabb állománysűrűséget ott érheti el, ahol a sokféleséget biztosító vetésszerkezet kisparcellákon jelenik meg, fennmaradtak a természetes és mesterséges gyepek, továbbá erdősávok, erdőfoltok váltogatják egymást.

A napszakos élőhelyváltás ugyancsak közismert a mezei nyúlnál. Az éjszakai táplálkozás során előszeretettel látogatja a szántóföldi növények által borított táblákat, míg nappal pihenőre behúzódik az erdőszélekbe, erdősávokba, vagy bebújik a barázdákba. Különösen kedveli a pillangósokat és a repcét.

Alaktana
Testhossza 50-70 centiméter, farokhossza 7-11 centiméter, testtömege 2500-6500 gramm. Színe szürke. Hátsó, erős lábai segítségével a 70 kilométer/órás sebességet is képes elérni. Fülei hosszúak, hegyük fekete, előre hajtva túlérnek az orrhegyen. Szemei nagyok, oldalállóak, így 379o-ban látnak, mivel két szem látótere elől mintegy 10º-ban, hátul pedig 9°-ban átfedést mutat. Az ivarok sem a szőr színezete, sem a testtömeg alapján nem különíthetők el egymástól. Nyoma jellegzetes Y lépés, amely elnyújtott hamis Y-ná válik futás közben. Hullatéka rostos, kb. 12 mm átmérőjű bogyó.

Élettana
Jellegzetes menekülő állat, amit a hosszú fül, nagy szem, kifinomult szaglóérzék és hosszú lábak is jeleznek. Veszély közeledtekor meglapul egy gödörben, fülét hátraengedi. Alkonyatkor, miközben legel, feltűnően lassan mozog, és laposan a földhöz simul. Magányosan él. Csak a szaporodási időben látható párosával vagy kisebb csoportokban. Rendszerint ragaszkodik megszokott területéhez.

Minden ehető növényi részt elfogyaszt, legjobban a zsenge, nedves hajtásokat szereti. Tavasszal a fiatal vetésben tartózkodik és ezt eszi. Később lóherét és a lucernát keresi fel, aratás után a kukorica-, burgonya- és répaföldekre vonul, majd később a fiatal őszi vetéseket és káposztáskerteket látogatja. Télen, ha nagy a hó, behúzódik a kertek és a szérűk környékére és ilyenkor a gyümölcsösökben, faiskolákban, csemetekertekben rágásával hatalmas károkat tehet. Különösen a fehér akác fiatal csemetéit rágja előszeretettel.

A nagy termetű ragadozómadaraknak, rókáknak, farkasoknak, a kóbor kutyáknak és a menyétféléknek, köztük a közönséges görénynek és a nyestnek esik áldozatul. Elsősorban a beteg vagy a fiatal, tapasztalatlan állatokat ejtik zsákmányul. A kifejlett nyulak olyan rendkívül gyorsan futnak, hogy cikcakkban vágtázva majdnem minden üldözőjüket messze maguk mögött tudják hagyni. Ekkor veszik hasznát annak is, hogy teljes körben látnak, hiszen ily módon szemmel tudják tartani üldözőjük mozgását.

Szaporodása
A párzási időszakukat bagzásnak hívják, általában március-áprilisra esik. A hímek ilyenkor kergetik a nőstényeket.

A nőstény évente 2-3-szor ellik, az első alomnál egyet-kettőt, a másodiknál azonban már 2-5 kölyköt. Az utódok a szabadban születnek, röviddel születésük után látnak, és el is tudnak futni.

A kicsik rejtekhelyükön egyesével lapulnak - még nincs szaguk -, és várják anyjukat, hogy jöjjön szoptatni. Ami naponta egyszer szoptatja azokat.

Forrás:

• Wikipedia
• tankonyvtar.hu/vadaszatiallattan

A következő részben a vadmacskát ismerhetjük meg.