A 204 km-es utat egy nap alatt terveztük megcsinálni. Így nagy pihenős, nézelődések nem fértek bele, de mostani célunk nem is ez volt, hanem a teljesítmény maga.

Reggel 6 órakor indultunk Kőröshegyről, majd Balatonföldváron a tóparton készítettünk egy indulás előtti fényképet és Siófok felé vettük az irányt. A jól sikerült bulikból most szállingóztak hazafelé a kómás tekintetű hölgyek, urak. Furcsa látványt nyújtva.

Indulás

Zamárdin elvesztettük a kerékpár utat, még jó, hogy itt nem lehet eltévedni; amíg bal kéz felől látjuk a tavat, addig hiba nem lehet. Sajnos a kijelölt kerékpárút táblázottsága hagy maga után némi kívánni valót, mondhatjuk azt is hogy kb. a szükséges táblák fele van kint az út mellet. Siófok után végre a tábla is meglett így ismét a jelzett utakon haladtunk.

Fantaszikus reggeli panoráma

Balatonvilágos fantasztikus hely. A kerékpárút egy dombon vezet, csodás panorámával ajándékozva meg minket. Ahogy kanyarodik a part, itt fantasztikus élménnyel ajándékozza meg az ide látogatót. Célszerű a Panoráma kilátóhelyen egy kis pihenőt tartani mindenkinek.

Laci és Ricsi

Balatonkenese után végre magunk mögött hagytuk az egybefüggő déli part településeit. Végre nádat, természetes környezetet is láttunk a tavon. Balatonfűzfőnél végre elmondhattuk, hogy az északi partra érkeztünk. Továbbra is többnyire a tóparton karikáztunk, itt mintha a jelölés is jobb volna, mivel kevesebbszer mentünk le róla.

Hogy lássátok a szenvedést az arcomon! (A fintor cenzúrázva, nehogy valaki visszamaradjon a fejlődésben -Olaf-)

Balatonfüred nyüzsgő fürdőváros. De igen nagy csalódás, mert abszolút nem kerékpárosbarát. Széles kerékpárutat építettek ugyan, de nagyon vigyáznak az állagára, ugyanis kerékpáros forgalom elől lezárták. Inkább valami kipakolós rendezvényt tartanak rajta. A kerékpárosok nem kis bosszúságára. Itt tekerve csak mérges sorstársakat láttunk, akik bosszankodva lavíroztak a földönfutók között. Ami ráadásul igen veszélyes, hisz tudjuk minden gyalogos birka, (én is) nem szabad semmilyen járművel közös pályát építeni -pl gyalog és kerékpárút,-  mert veszélyes. Szóval csókoltatjuk a füredi önkormányzatot és megfogadtuk ide soha nem jövünk, itt soha pénzt költeni meg nem állunk. (Sajnos nem csak mi láttuk így a helyzetet.)

Gyors szevíz

Füred után beütött a baj: Ricsi bringája bemondta az unalmast. Az út menti gyors szerviz megállapította, hogy a baj helyben nem javítható. a teleszkóp nyaka önálló életet kezdett el élni, elfordult a villa vállban. Még jó, hogy a Tihanyi félszigettől néhány kilométerre történt ez ahol ő amúgy is kompozott volna vissza.

Hoppá!

A félszigeten könnyes búcsút vettünk tőle, amit egy fényképpel is megspékeltünk. Így esett, hogy egy nap alatt 2 Balaton kört is bejártunk.

Elválnak útjaink

Innen kezd az útvonal egyre szebb lenni, ami igazán az egyre közeledő Badacsony alatt teljesedik ki. Ott a szőlőhegyen kerékpározni felejthetetlen élmény. Ha nincs is időd a Balatont körbetekerni én azt javaslom legalább egyszer itt, ezen a környéken túrázz egyet. Megéri!

Badacsony közeledünk!

Tovább haladva Keszthely volt a következő megállónk, ahol szendvicseinknek is a nyakára hágtunk. Meg kell említenem, hogy errefelé kezd valami elindulni, ami a kerékpáros vendéglátást illeti. Egyre több kerékpáros pihenő, vendéglő, kerékpárosoknak engedményt adó helyet illetve az útra festett hirdetést látni.

Fenékpuszta panoráma

Keszthely után következett utunk számomra második legszebb része, amely vetélkedik a Badacsonnyal. A fenékpuszta, Zala torkolata és a Nyugati-berek mocsárvilága nagyszerű élmény volt.

A Zala torkolata gyögyörű!

Balatonmáriafürdőtől viszont jött a hamisíthatatlan déli oldal: Összeérő települések, kevés tábla, amely a Balaton kör kijelölt útvonalát mutatja. Ez a rész minden különösebb esemény nélkül ért véget Balatonföldváron. Azaz bocsánat, egy még is volt. Egy helyen vettem egy fél liter ásványvizet meg egy Kólát 980 Ft-ért. Na az kemény volt. (Méghogy régóta nincsennek betyárok, rablók a tó körül.)

Déli part

Balatonföldvárról laza emelkedőn feltekerve értük el a szállásunkat Kőröshegyen, a kilométeróra 210 km-t mutatott. Megcsináltuk! Elfáradtunk? Egy kicsit.

Fotók: Hevesi Richárd

Kiss Csaba

Klíber László