Ennek a körtúrának nagy részét már megtettük. Lehetőség szerint a kijelölt helyeken bélyegzővel igazoltattuk ottjártunkat. Ez nem mindenhol sikerült, különböző okok miatt. Már nem is erőltetjük annyira az igazolások meglétét, a lényeg az:

• jól érezzük magunkat,
• ismerjük meg saját szemmel az országunkat,
• lássuk a különbségeket országrészenként,
• lássuk a különbségeket emberi viszonylatban.

Tapasztalatunk az is, hogy idegenforgalom szempontjából az ország egyes területeit nagyon erősen kihangsúlyozzák, míg más területeket alul értékelnek, pedig nagy lehetőségek lennének abban is. Ez remélhetőleg változni fog!

1. nap

Tatáról vonattal utazunk Szerencsig. Szerencsére nem kell átszállni. Az utazás körülménye nagyon kifogásolható! A kerékpárszállító vagon zsúfolásig tele van, leülni nem lehet. A vagon büdös, koszos. A kerékpárokat rögzíteni nem lehet, csapkodnak, verődnek!Szerencsig már nagyon utáljuk a MÁV-ot. Öröm kiszabadulni a vagonból. A vasútállomás meglepően kulturált. Kész öröm. A város is szép, rendezett.

Kényelmesen a vagonban Szerencs felé

Az út megtervezését most sem bonyolítottuk túl. Egy információs könyv szerint van strand Abaújszántón, ahol sátrazni is lehet. Ez lesz az első éjszakánk színhelye. Arra kormányozzuk járgányainkat.

A csokoládégyár előtt elhaladva megkívánjuk az édességet, de a kapuban nem áll senki, aki a városba látogatókat megkínálná.

Bosszúból elmegyünk a várhoz, a belső udvarban bekapunk pár falatot miközben nézelődünk.

Szerencs Rákóczi vár

Egy ott lévő hölgyet kérdezgetjük, minek köszönhető ez a csend. Csak mi vagyunk, nincs egy látogató se rajtunk kívül. Azt mondja, errefelé ilyen csendesen mennek a dolgok. Nem felkapott rész, kevés a látogató. Május végén, június elején jönnek többen, osztálykirándulások idején.

Meg vagyunk döbbenve. A környék, a park, a vár szépen rendbe téve, minden gondozott és ennyire nem jönnek az emberek ide. A látottaktól, hallottaktól megilletődve hagyjuk el a várost. Érdemes lenne 1 napot Szerencsre szánni!

Szerencs után következő falvak sajnos egyre szegényebbek, viszont nagyon szép helyen fekszenek.

Monok, itt született Kossuth Lajos. Emlékháza itt látható, ezt szeretnénk megnézni, de jobban felkelti a figyelmünket egy másik épület...

Régi kastélynak néz ki, melyben most iskola működik. Közelebb megyünk, elkezdjük körbejárni.

Monok, Andrássy kastély

A nagykapu tárva, így bemegyünk az udvarra. Az udvaron nagy fák, a fa alatt padok, lányok ülnek rajtuk, valamivel szöszmötölnek.

Szóba elegyedünk velük, kérdezősködünk. Hamarosan felbukkan egy tanár, kérdi mi járatban vagyunk.

Beszámolunk a hobbinkról, arról, megakadt a szemünk ezen az épületen, kíváncsiságból jöttünk be. Behív az épületbe és mesélni kezd. (Már nem emlékszem az infókra, de egy valami nagyon megmaradt bennem.)

Az Andrássy-kastélyt mikor átalakították iskolává, a házi kápolnában lévő oltárképet lefestették, majd a beugró részt lefalazták. Most felújítások zajlanak, ráakadtak az elfalazott részre, felnyitották. Megtalálták az oltárt, és óvatosan keresni kezdték az oltárképet. Most jött a meglepetés! Az oltárképen fekete angyalkák vannak, melyek nagyon ritkák. A festőjét még nem tudták azonosítani!

A Kossuth-házra ezután nem szakítottunk időt, ez sokkal érdekesebb volt számunkra. A településen lassan megyünk keresztül, nézzük a régi szép házakat, a szőlőültetvényeket.

Következő meglepetés Tállyán ér minket. Kis park, szoborral. A szobor büszkén hirdeti, itt van Európa közepe.

Tálya, Európa közepe

Abaújszántón keressük a strandot, amit meg is lelünk. Az állunk bizony leesett, nagyon le van pukkanva. Még azt se kérdezzük meg, hogy a sátrakat felállíthatjuk-e. Nem messze szép focipályát látunk, talán mellette sátrazunk. Épp locsolják a füvet, beszélünk az illetővel, de nagyon elutasító. Nem erőltetjük a dolgot.

Gyorsan sötétedik, hűl a levegő. Tovább megyünk Encs felé. Még Encs előtt egy csendes kihalt faluba érünk. Úgy éjjel fél 11 körül járhat az idő. (Biztos ezért nem látunk egy árva lelket se.) Ez Abaújkér!

Azon tanakodunk, a falu határában a szántóföld szélén, távolabb az úttól sátrat verünk. Végül erre nem kerül sor...

A falu utolsó házainál járunk, mikor az egyik udvarban kis tüzet látunk, többen beszélgetnek. Beköszönünk, érdeklődünk sátrazási lehetőség iránt. Nyitják a kaput, invitálnak beljebb. A diófa alatt van hely, ott nyugodtan maradhatunk.

Sőt, most készül a zúzapörkölt bográcsban, melyből szívesen adnak, csak várjuk meg míg elkészül. Éjjel 1-re úgy gondolja a séf ehető, összefőttek az ízek. (Még jó, hogy van tartalék elemózsiánk, amivel kihúztuk eddig az időt és nem korgott hangosan a gyomrunk.) A zúza pörkölt finomra sikeredett.

Míg elkészült beszélgetünk vendéglátóinkkal. Nem könnyű az élete a házigazdának. Kőműves és a környéken nincs munka. Minden nap Budapestre jár dolgozni. Kisbusszal szedik össze a környék mesterembereit és viszik őket a fővárosba. A kisbusz reggel 5-re jön érte, este 7-re, 8-ra ér haza...

2. nap

Mire felkelünk, vastagon benne járunk a délelőttben. A házigazda réges-régen munkába ment. A vendégei is most ébredhettek, mennek vásárolni a boltba. Mire felmálházunk visszaérnek, meg tudjuk köszönni az éjjeli szállást, vacsorát.

Egy faluban reggelizünk, pár perc múlva cigány gyerekek jönnek, tapogatják a felszerelést, kerékpárokat és kéregetnek. Rájuk kell szólni, kezdenek elszemtelenedni.

Busz megállóban

Utunkat Felsődobsza-Halmaj-Baktakék felé irányítjuk. Lassan felhősödik az ég. Egy-egy kisebb záport buszmegállókban kiböjtölünk. Így nem ázunk, viszont nagyon sok időt állással töltünk.

Valahol Baktakék-Rakacaszend között nagy vihar állja utunkat. Egy nagy sprinttel sikerül egy rendőrőrs fedett teraszára bemenekülni. Nincs senki az őrsön. A teraszon ülünk, várunk, kártyázunk, várjuk az égiek haragjának a végét. Mire vége a nagy esőnek, kezd a nap nyugovóra térni és jön egy rendőrautó is. A sofőr kérdezi mit keresünk.

Szállást a közeli faluban tud, elvezet minket addig, ott átad a polgármester asszonynak, aki munkásszállót tud felajánlani. A lehetőséget elfogadjuk. Itt töltjük az éjszakát.

Vacsora után még bejárjuk a falut. A következőt állapítjuk meg! Jelenleg nagyon sok a munkanélküli, amit másnap a polgármester asszony meg is erősít. A falu lakosságának nagy része roma származású. Nagy a szegénység.

Gazdag falu lehetett

Anno, ez egy gazdag falu lehetett. Két temploma is van, ráadásul nem is kicsik, tehát sokan laktak a településen. A polgármesteri hivatal egy felújított épületben kapott helyet, ami valamikor egy földbirtokos rezidenciája lehetett. A jelenlegi irattár, amit már használtak magtárnak is, talán az intéző és a cselédek szállása lehetett. Ezenkívül még legalább két-három nagy épületet fedezünk fel, melyek gazdag kereskedők, vagy állattartók otthona lehetett.

Mi történt itt?! Kérdezzük egymástól.

Folyt köv.