Tervbe vettük, hogy bejárjuk a Bringás Vándor Tábor hivatalos útvonalait, hogy bemutathassuk nektek. A Bringás Vándor nyomán sorozatban a 6 útvonalról olvashattok 3 szerzőnk tollából. Reméljük kedvet kaptok bejárni, vagy csemetéiteket elküldeni egy táborba. Szerintünk megéri.

Bükk-Aggtelek kerékpártúra

• A túra hossza: 120 km
• Nehézsége: nehéz
• Terep: Hegyvidék
• Szintemelkedés: 1989 m
• Átlag meredekség: 3%

Ezt a 120 km-es útvonalat két nap alatt terveztem bejárni. A lehető legkevesebb cuccal indultam neki, ami elégséges egy októberi "kintalvós" sátoros táborozásra. Az útvonal nagyrészt aszfalton halad, ezért a vegyes (terep/aszfalt) külsőimbe 5.5 bart fújtam, hogy minél jobb tempóval haladhassak.

A túra Bükkszentkereszt községből indul. Ez egy apró település, ami Miskolctól 20 km-re található. A hegyekkel körbezárt völgykatlanban épült falu az ország második legmagasabban (600 m) fekvő települése. (Az első Mátraszentimre, 750-835 méter magasan található a Mátrában.) Innen indultam én, egy verőfényes őszi napon. A település határáig egy kisebb emelkedőt legyőztem, majd bevetettem magam a vadregényes Bükkbe.

A Bükk-hegység az Északi-középhegységben található, Magyarország legnagyobb átlagmagasságú, barlangokban bővelkedő karszthegysége. Nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről kapta. Az Északi-középhegység egyetlen olyan hegysége, amely nem vulkanikus eredetű. Itt található Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterülete, közel 100 000 hektár.

Eleinte aszfaltozott úton csordogáltam, majd a szilárd burkolat eltűnése után egyre meredekebb, változó minőségű földutakon ereszkedtem tovább. A végén már hiányoltam a montimat, mert a nedves levelekkel borított egyre kövesebb és egyre meredekebb lejtőn a csomagokkal megpakolt túrabringám kőkeményre fújt gumijai miatt egyre inkább feszegette határait.

Már arra gondoltam, hogy engedek a gumik nyomásából, amikor szinte varázsütésre egyszer csak kisimult az út. Egy enyhe lejtőn gurultam a kiszélesedő völgyben. Pár száz métert haladtam, amikor ráismertem arra a helyre, ahol voltam. A Hór-völgyében jártam, az egykori Gyertyánvölgyi üveghutánál.

A Hór-völgy nevét a Hór-patakról kapta, amely ma már csak időszakos vízfolyásként helyenként el-el tűnve csörgedezik az út mellett. Maga a völgy egy történelmi útvonal, talán már az ősidőkben is járták, de a kora középkor óta biztosan. Ez a kereskedelmi út kötötte össze az észak-alföldi mezőséget (Mezőkövesd központtal) a hegységen keresztül, a Bükk északkeleti peremvidékén elterülő Diósgyőr (ma Miskolc városrésze) városával. A hetvenes években még menetrend szerinti buszjárat is közlekedett ezen az úton.

Az üveghuta

A Bükk-hegység negyedik üveghutája a gyertyán-völgyi volt, amelynek alapítója 1834-ben Schir József. Az itteni üveggyártás a bükki üvegipar történetében már az ipari jelegű termék előállítását képviselte hiszen bérmunkásokat alkalmazott, a gőzgépeket üzemeltetett. A gyár 1896-ig működött.

A korábban 9 épület alkotta településből nem sok maradt. (Fő oka, hogy 1920-ban az itteni út építése során az épület romokat építőanyagként beépítették.) Emlékét a 2000 utáni ásatások során megtalált és rekonstruált épület alapok, egy pince és az egykori kút őrzi.

Párszáz méter megtétele után ismét megállásra kényszerít egy látványosság. Ez nem más, mit az üveghuta temetője. A hegyoldalban fekvő csöppnyi területet az út felől egy kerítés és egy kapu határolja. A fák árnyékában megbújó régi sírkövekből áradó nyugalom mindig elvarázsol.

Tovább haladva egy enyhe lejtőn tekertem a Tebe rétig. Ezt minden engem követő meg fogja jegyezni, mivel innen 17 km emelkedő vár a túrázóra. Most számomra az első kilométerek voltak a legnehezebbek. Ez az egy ősöreg makadám út maradványa. Jól felismerhetőek az élére állított kövek, amely az ilyen típusú útnak az alapját képezi. A nedves, sima köveken a kőkeményre fújt gumijaim többször elkapartak. Hát na, az útvonal nagy része aszfalt. Arra készültem.

Répáshutától már aszfalton gurultam, akarom mondani másztam tovább. A település fölött egy keskeny kiszögellésben csináltam egy fotót elbúcsúzva a déli-bükk panorámájától. Néhány kanyar múlva már a bányahegyi elágazó következett, eltakarva a kilátást. Ez az út a Bükk-fennsíkra kígyózik fel, amely a hegység egyik legnevezetesebb része.

A Bükk hegység egyik legérdekesebb része a Bükk-fennsík, ami egy meredek sziklafalakkal és lejtőkkel körülzár terület- Ez hazánk legnagyobb (18-20 km hosszú és 5-7 km széles.) és legmagasabban fekvő (600-900 m) ilyen jellegű területe. A nevével ellentétben azonban egyáltalán nem lapos, hanem töbörökkel, víznyelőkkel szabdalt karszt terület.

Egy rövid és pihentető lejtő jelezte, hogy megérkeztem a fennsíkra. Annak is az egyik leghíresebb részére a Nagymezőre. A töbrökkel, magashegyi bükkösökkel, hegyi rétekkel gazdagított felszín a hazai természetjárók paradicsoma. Nagy része kerékpárral is bejárható. Rövid pihenőre itt meg is álltam.

Ez után következett az utolsó mászós etap, ami a 930 méter magasan fekvő Bánkútra vitt föl, ez a túra legmagasabb pontja. Bánkút. Ez, a télen síközpontként működő hely a 2000-es évek elejéig a magyar télisport fellegvárának számított. Nyolc sípálya található itt.

A legmagasabb pont után egy fantasztikus száguldás következett, immáron a Bükk északi oldalán kanyargó, hol jó, hol rosszabb minőségű aszfalt úton. Mályinkán csak átgurultam, semmit olyan érdekeset nem láttam, ami megállásra adott okot. Lendületem Dédestapolcsányig vitt. Ott azonban az út fölött magasodó kastély, a Serényi kastély megállásra késztetett. Néhány fotó elkészítése után áttekertem a falun, majd megpillantottam az általam nagyon várt és régen látott épített/természeti látványosságot a Lázbérci víztározót.

A Lázbérci-víztározó Észak-Magyarország egyik legnagyobb víztározója, amelyet a Bán-patak völgyének elzárásával hoztak létre 1967–68-ban azzal a céllal, hogy biztosítsa a Sajó-völgyi iparvidék vízszükségletét és ellássa a környező településeket ivóvízzel. A 6,2 millió m³ víztömegű mesterséges tó azóta is fontos szerepet játszik a környék életében.

Maga a tó, egy 14 km-es túra során könnyen körbe bringázható. Erről korábban már cikkeztünk. (Ha érdekel, katt IDE!) Sajnos a part nyugati oldalát, ahol a jelen túra is halad, leaszfaltozták. Ezzel erősen csökkentve a hely romantikáját. Az északi csücskéhez érve az út kettéágazik, mi az aszfaltoson haladunk tovább. Ha van kedvetek érdemes itt erről letérni, mivel néhány km megtétele után egy kis árpád-kori vár, a Dede-vár romjaihoz lehet eljutni. Ez a hegyekben található régi várakkal, várromokkal ellentétben bringával is könnyen megközelíthető.

A víztározót véglegesen az Upponyi szoroson hagyjuk el. Egyúttal búcsúzunk a Bükktől is, hiszen innentől a Heves-Borsodi dombságban folytatjuk utunkat.

Uppony egy kedves falucska, ahol ottjártamkor épp a fő út felújítása zajlott. A terelés miatt kicsit elbóklásztam az utcáin, meglátogattam a pincesort is, de igazán bennem a település szélén álló régi kőhíd hagyott nyomot. (Folytatjuk...)

 Kapcsolódó cikkek

A Bringás Vándor nyomán 2. rész Bükk-Aggtelek kerékpártúra 2/2

A Bringás Vándor nyomán 3. rész Őrségi kerékpáros vándortábor 2/1

Bringás vándortábor
A vándortáborok lehetőséget kínálnak a gyermekeknek, hogy tartalmasan töltsék el a nyári szünidejüket, élményeket szerezzenek, illetve megismerjék hazánk élővilágát.

További információk a BringásVándor weboldalán.