Miután elvonult a vihar, és lecsendesedett az eső, visszamásztam a sátramhoz. Örömmel tapasztaltam, hogy nem vitte el a szél és volt annyi lélekjelenlétem a nagy menekülésem közepette, hogy az ajtaját összezártam. Gyorsan megszabadultam a vizes ruháimtól és bebújtam a hálózsákba. Megnyugodni azonban csak akkor tudtam, amikor újra ciripelni kezdtek a tücskök.

Reggel ötkor nem indultam, szakadt az eső. Hatkor is. Hétkor szenzációs ötlettel álltam elő: Felvettem az egyik vizes mezem megszárítani a testem és a hálózsákom melegével. A dolog működött. Egy óra múlva jött a másik még vizesebb…

Szép nyári nap

Közben a napomat terveztem:

„Saras nap lesz.”
„Adjam fel a versenyt, vagy dagonyázzak?”
„Utálom a sarazást!”
„Barátaim megértenék, családom is elfogadná a döntést, meg is könnyebbülnének.”
„Kollégáim viszont ki tudja hogyan fogadnák. Nincsenek benne ebben a körben, nem tudják mivel jár egy ilyen saras nap. Ráadásul annyi biztatást kaptam tőlük. Nem szeretnék csalódást okozni.”
„Szóval nem adom fel!”

Mire ezekkel a gondolatokat végig futtattam magamban kilenc óra is elmúlt. Közben a neten láttam, hogy egy kolléga megelőzött, majd később Sasbércnél (amitől tartottam) könnyen átjutott. Tíz órakor talpon voltam, összepakoltam és elindultam.

Úton. A magány és a sár birodalmában

Erről a napról nem szeretnék sokat beszélni. Borús, szeles idő volt. Fáztam, sárban csúsztam, másztam, takarítottam az elakadt kerekeket. Települést alig láttam, embert egyet sem. Nem volt egy nagy élmény a cserháti agyag.

Nagyon megmaradt bennem egy fiatal rókapár játéka akik pont előttem játszottak egy erdei úton. Szinte szégyelltem megzavarni őket.

100% kaland túra. Sárosan egy saras kis faluban

Becske után kicsit jobb lett az út. Romhány után viszont jött a fekete leves egy randa saras hegy képében amire felküzdöttem a bringát. A csúcson túlérve megpillantottam a Börzsönyt, amit férfiasan bevallom, megkönnyeztem. És már sütött a nap. Az estét Tolmácson töltöttem barátom szülői házában. Ma 60 km-t sikerült megtennem, 1 000 m szintet mászva. Hátra van még 142 km.

A hatodik napon beérek a célba! Így indultam el még sötétben. Ez már hazai pálya volt, hiszen sokat járok erre. A Dunáig legyőztem a Börzsöny csúcsait. A hegy maga nem okozott meglepetést. Szenvedtem, ahol kellett, de jól haladtam.

A Börzsöny hangulata

A legnagyobb meglepetés Kóspallagon ért, ahol előttem dudálva megállt egy autó. Ricsi barátom ugrott ki és integetve, kiabált:

- Csabi! Csabi! Állj meg! Frissítő!

Mire eljutott a tudatomig, már túl is gurultam rajta. De persze megálltam, csak nem értettem a helyzetet.

- Mit kérsz? Van hideg sör, forró tea, édes és sós péksütemények.

Kicsit fáztam, így a hideg sör ott maradt.

- Gondoltam jól fog esni, -mondta. - Letettem Gergőt az oviban és munka előtt eléd jöttem.

Jól esett, sosem felejtem el. Remélem egyszer viszonozhatom a kedvességét.

Nagymarosra 10 után értem. Volt bő 40 percem a komp indulásáig. Megvettem rá a jegyet és élveztem a napsütést. Szinte már otthon voltam, hiszen mi az a 80 km ami hátra van.

Kompolok

A visegrádi hegység nem adta könnyen magát, egyre fáradtam és egyre lassabban haladtam. Pilisszentkereszten jött a felmentősereg Krisztián barátom képében, aki elém jött, hogy együtt tekerjünk egy kicsit. Jó volt, kicsit fel is élénkültem tőle. Neki köszönhetem, hogy gyorsan elértem az utolsó hegyet.

Budapestre beérve szinte sokkot kaptam. Öt nap békés magányom minden átmenet nélkül véget ért és berobbant a tudatomba az öt órás csúcsforgalom minden borzalma zaj, türelmetlenség, bűz és tömeg formájában.

Nagyon örültem mikor átverekedtem magamat rajta és beértem a célba. Hiszen egy nagyon kemény megmérettetést teljesítettem, valóra váltva egy gyermekkori álmom is. A hatodik napon 142 km tekertem és 2 800 m szintet másztam meg.

Célban16.-nak Fotó: HD

A főszervezőtől megkaptam a teljesítésért járó kerámia medált. Most is jól emlékszem a szavaira:

- Csaba! Végig fogom nézni az útvonalat, de ugye sehol sem rövidítettél? A Cserhátban sem?
- Nem! -válaszoltam.
- Akkor fogadd szeretettel ezt a CSERHÁTI AGYAGBÓL készült kerámia medált! Gratulálok!

Ezek után egy régi ismerőst üdvözöltem, „Sörvant”, aki szintén ott volt a féltáv céljában.

Így ért véget a nagy kalandom az Északi-középhegységgel. Egy olyan élményt kaptam, amely végig fog követni életem során és évekig tudok belőle energiát meríteni, ha szükségem lesz rá.

Hat nap hat arc

Köszönöm családomnak a támogatást. Király Tominak az első villán lévő csomagtartó adapter készítését, amivel szponzorált. Köszönöm, hogy hitt bennem. Köszönöm az ismerőseim biztatását, remélem élvezték a napi beszámolókat. Esténként én igen a hozzászólásaikat. Köszönöm a GV Hitelközpontnak, hogy viselhettem a mezüket és hogy az értekezleten én voltam az egyik téma.

Úgy hallattam jövőre fordul a pálya és az Őrségből Budapestig kell eljutni a féltávnak...

Fotó: HD

A kaland túrán 1400 vagy 730 km-t kellett teljesíteni. 104-en vállalkoztak erre. Ebből a teljes távon 29-en, a féltávon 75-en indultak. Célba értek 14-en a teljes és 26-an a fél távon. Minden elismerésem a teljesítőké.

A kijelölt útvonalat teljesítők:

Egész Táv

SOLO kategória
1 - Boruzs Zsolt - 5d 21h 56m
2 - Sumánszki Csaba - 6d 3h 39m
3 - Gérnyi Balázs (Jamal) - 6d 6h 4m
4 - Marcus Nicolson - 6d 11h 24m
5 - Palotai Benedek - 6d 15h 20m
6 - Michal Snajdr - 6d 20h 7m
7 - Csuka Tamás - 7d 8h 30m

TOUR kategória
1 - Szabó Ákos
2 - Keller Zoltán
3 - Pászti Balázs
4 - Vejtey Csaba
5 - Vejtey Zsombor

 Fél Táv

1 - Vedran Gracan
2 - Király Tamás
3 - Boros Balázs
4 - Szász Norbert
5 - Szontágh Dániel
6 - Pénzes Erzsébet
7 - Kauker Márton
8 - Horváth Márton
9 - Sigi Grünanger
10 - Szabó András
11 - Terdik Ábel
12 - Kiss Norbert
13 - Kozma Ferenc
14 - Szívós Gergely
15 - Michal Buday
16 - Kiss Csaba
17 - Kovács Zsombor
18 - Farkas Péter
19 - Seregely Valentin
20 - Hajgató Judit
21 - Szepesi Antal
22 - Kiss Benedek
23 - Kosztin János
24 - Horváth Anna
25 - Agyánszki Tamás
26 - Rajnai Péter