A Balaton Bike Derby sikeres teljesítésén felbuzdulva elkezdtem készülni egy kicsit komolyabb bikepacking túrára, ami a Hungarian (half) Divide névre hallgat. Mit is tud ez?

Mint a nevében is benne van ez fél (half) táv, amely 724 km hosszan kanyarog az Északi-középhegység erdei útjain, miközben összeszed 13 500 m szintemelkedést. (Azaz ennyi méternyi emelkedőt kell megmászni.)

A rajt előtti készülődés

A divide angol szó, jelentése vízválasztó.

A játékszabályok röviden: Kapsz egy útvonalat, amit feltöltesz a navigáló kütyüdre. Ezen kell pontosan végigmenned. Kapsz egy nyomkövetőt, amellyel követnek. Sőt a neten bárki követheti. Kapsz egy idő limitet, amin belül teljesítened kell a távot. A többi rád van bízva. Akkor mégy, és naponta annyit, amennyit szeretnél. Ott és úgy alszol (sátor, vagy még az sem, szálloda) ahol akarsz. Ott és úgy eszel, ahogy tetszik. Ez a megmérettetés annyi kalandot és változatosságot rejt, amennyit belé raksz. (Vagy be mersz vállalni.)

Neki indultunk a kalandnak. Ott virítok középen, fehér-rózsaszín-szürke mezben. Fotó: Hungarian Divide (HD)

A rajt Rudabányácskán volt, amely Sátoraljaújhely fölött található kicsiny település. Az útvonal rögtön egy meredek mászással indított, így a sétáló izmaim bemelegítése hamarabb megtörtént, mint hogy a popóm a nyerget érhette volna. Azért megnyugtató volt, hogy a többiek is tolták.

Az első kilométerek után

A verseny szervezője is bringára pattant, hogy az első településig velünk tekerjen. Mondtam is neki:

- Jó érzés, hogy a szakács is eszik a főztjéből!

Füzér környékén Fotó: HD

Utunk először Észak felé vezetett. Sajnos Füzérradványon a kerítés féltékenyen őrizte a mögötte elbújó Károlyi kastélyt, egy pillantást sem engedve az impozáns épületből. Ezt kárpótolta a Füzéri vár és környéke, amely még a verseny hevében is megszólította a lelkem. Hamarosan délre fordulva kacskaringós, tekerős, tolós erdei utakon vezettek a rendezők a Regéci várhoz.

100% kaland túra. Nini! Itt egy kerítés...

Innen már engedett a Zemplén, és könnyebb terepen jutottunk el a Boldogkő várához, amelynek tövében egy kerítésen bringát átpakolós mutatvány jelezte, hogy kaland bringatúrán vagyunk.

Az idő már 6 óra felé járt, a terep is kiegyenesedett, így szálláshelyet kerestem. Még áthaladtam a Hernád hídján, majd Fulókércs előtt egy kaszált réten néhány szénabála társaságában felállítottam a sátram. Forró teámat a lenyugvó nap társaságában kortyolgattam, ezzel lazítva a testet és a lelket. Ma 120 km-t sikerült megtennem 2 500 m szint megmászásával.

Az elő tábor helyem

Innen is sok-sok boldogságot kívánok a pénteken esküdt ifjú párnak. Egész éjjel ment a daj-daj a faluban…

Reggel négykor keltem, de csak fél hat körül sikerült elindulnom. Ez így nem lesz jó,-gondoltam. Másfél óra volt a táborbontás, én meg már ötkor indulni akartam.

Vicces volt Rakacaszend magasságában táborozó és még alvó kollégák mellett elhaladni nyolc óra után. Ki így, ki úgy! Én korán kelek, estig tekerek. Ők később indulnak és sötétedés után még mennek.

Szögliget után egy enyhén saras, nedves völgyben találkoztam először a szlovák kollégával, akivel ezután többször találkoztam egymást folyamatosan előzgetve.

Szögliget után Fotó: HD

Egyébként itt volt az a pillanat, amikor végleg eldöntöttem, hogy erre a megmérettetésre inkább montival kellett volna jönni. A trekking bringám ugyan bírja a gyűrődést és nagyon kényelmes, de nem az igazi. Sajnos van egy nagy problémája. Az első kerék a hajtócsapágy házra dobja a port és a sarat. Amitől az ott vezetett váltó bowdenek megszorulnak. Így egyrészt nagyon nehéz a váltókarokat használni (nagy a surlódás), másrészt a váltás pontosság gyakorlatilag nem létezik. Úgy vált és oda, ahova akar. Ez sajnos innentől végig kísért. Tenni ellene nem nagyon tudtam, csak együtt élni vele.

Az aggteleki barlang fölött

Aggtelek mellett elgurultam és megmásztam egy két dombot, majd kedves ismerősként üdvözöltem a Bükköt. Uppony hegyein összefutottam két sráccal.

- Hajrá Divide - köszöntöttek.
- Tudjátok mi ez? - kérdeztem.
- Persze, folyamatosan követjük az eseményt a neten, s most, hogy erre jártok, kijöttünk nektek szurkolni.

Szavaik nagyon jól estek és serkentően hatottak rám. Szélsebesen tekertem el a Lázbérci víztárazó mellett.

100% kaland túra. Verekedd át magadat a fa lombjai között.

Ami ezután következett az minden volt, csak egyszerű nem. 30 km meredek mászás Bánkútra, amelyet csak egyszer-kétszer tört meg egy-egy rövid lejtő. Ebben sem volt sok köszönet. Az egyikben az első kerék felkapott egy nagyobb követ és a boka csontomhoz vágta. A Bükk emlékét két napig éreztem. Nyoma még most, a cikk írásakor is megvan.

Úton Fotó: HD

Azt hittem soha nem érek fel a csúcsra, de a hegy kegyesen megkegyelmezett és megérkeztem. Bánkúton viszont nem éreztem jól magamat, nagyon hideg volt. Így úgy döntöttem, hogy bár sötét van, de legurulok Felsőtárkányba. Ez a kaland szerencsére jól sült el. Örülök a hely ismeretemnek, így minden veszély nélkül megúsztam az éjszakai száguldást. A felvert rókától viszont elnézést kérek. Talán még most is fut a koma.

Ma 180 km-t tekertem 3000 méter szintet másztam. Hátra van még 424 km. Holnap felezem a távot!