Péterrel Szegedre beszéltük meg a találkozót vasárnap délre. Sok időm nem lesz a nézelődésre addig, de az út nagy része ismerős is.

Örömmel fogadjuk, hogy jobbról most készülő kerékpárutat találunk. Rátérünk. Beérjük az útépítő munkásokat, viccesen megfedjük őket, a munkával haladhatnának picit gyorsabban, hogy Gyuláig élvezhessük ezt jó utat. Veszik a lapot, csak nevetnek.

Hamarosan újabb vendégek érkeznek, érdeklődve méregetik járgányainkat. Kis idő után meg is kérdezi az egyikük, mennyiért lehetne eladni a bringákat? Tréfásan felfogva a szitut, -nem tudsz annyit adni érte, amennyit kérnénk.

Szóval, pár perce lehetünk úton, de a kapott látvány, élmény, teljesen más, mint amit gyalogtúrázás, kerékpározás, vagy síelés közben kap az ember. Nem jobb, nem rosszabb, egyszerűen más.