2022 májusában északra vettük az irányt. Célunk az volt, hogy egy hétvége, azaz két nap alatt megkerüljük a világ legkisebb területű magashegységét, a Magas-Tátra vonulatait. Jó szokásunkhoz híven a kiadós elázás idén sem maradhatott ki, de így legalább egy új országot is kipipálhattunk.

A Magas-Tátra mindkét oldalán többször jártam már az elmúlt években, de még egyszer sem bringáztam ott. 2022 tavaszán úgy döntöttünk Alizzal, hogy ezt is kipróbáljuk. A Tátra szlovák oldalának turistaútjait a mászóidőszakban mindig hatalmas tömegek veszik igénybe, így volt ez novemberben is a Kriván-mászásunk napján is.

Május 7-én viszont békésnek mutatkozott a hegy, még a Csorba-tó partvidékét, az egyik legfelkapottabb helyet sem lepték el tömegek. Talán ez annak is köszönhető volt, hogy egész napra esőt írtak. Szerencsénkre az égi áldás csak a déli órákban érkezett meg, ekkor már a helység legmagasabbra, - a Sziléziai-házhoz - vezető aszfaltos útját ostromoltuk. Itt fent 1670 méteren még szinte mindent hó borított és nagyjából 7-8 fok lehetett, mely ázott ruházatban nem volt túl kellemes. Ráadásul lefelé is folytatódott az égi áldás, így Tátraszéplakra visszaérve egy nagyjából órás kényszerpihenőt rendeltem el a helyi vasútállomás várójában. Délután 3 óra felé aztán végre csökkent az égi áldás, így folytattuk az utat Tátralomnicon át, s a Bélai-Tátrát megkerülve kaptattunk is tovább a lengyel határhoz. Az esti órákban még fel szerettünk volna tekerni a Halas-tóhoz, de az ide vezető aszfaltos utat szigorúan őrzik lengyel barátaink. Ezen kicsit morogtunk, mert gyalog már nem fért bele a 9 km-es táv, de később láttuk, hogy a lengyelek komolyan veszik ezt a "tátrás bulit", mert autóval ingyen csak tilosban lehet parkolni, egyébként egy színházjegy árával ér fel egy családi Tátralátogatás. Persze minket nem ijesztettek el a minden ösvény elején gondosan elhelyezett "belépni tilos" táblák, gyorsan megtaláltuk a táborhelyünket.

Puskás Zoltán cikkírónk nem csak csodás helyeken bringázik, hanem ezekről könyveket is ír. IDE kattintva megnézheted eddigi műveit, illetve néhányukból korlátozott számban ugyan, de rendelhetsz is!

Másnap a reggeli órákban tekertünk be Zakopanéba. Nem számítottunk rá, de minden zárva volt. Szerencsére azért megoldottuk a reggeli kérdését, így maradt bőven energia a hegység nyugati átkelére is. Talán a nyugati volt számunkra Tátra legszebb arca. Bár itt távolabb haladt az út az egytől-egyig hóval borított kétezres vonulattól, nagyon jó minőségű, forgalmatlan úton haladtunk barátságos falvakon át. A második napon is meglepett minkett egy jókora zápor, ám ezt a gyorsan kisütő nap ellensúlyozta. Délután 3 óra után értünk vissza Liptóújvárra, ezzel bezártuk a kört.