Az előző részben elmeséltem nektek a Stelvio Gavida megmászását. Most nézzük a Passo Gaviát.

Gavia

Csütörtökön újabb kemény menet várt ránk hiszen erre a napra terveztük be a Passo Gavia megmászását. Tanulva a Stelviós dolgokból ide már 2 kulacs folyadékot vittem és nem kezdtem be túl erősen. Ez az egyik leghosszabb kerékpáros emelkedő a maga közel 27 km-es útjával.

Viszont elég csalóka is mert az első fele egész enyhe, még kisebb lejtők is vannak benne de a második felében jön több 10% feletti meredekségű szakasz amit még megspékel az útburkolat ehhez a csodás hegyhez mérten időnként méltatlan minősége .

Aznap, mikor mentünk találkoztunk igazi profival is: a Tinkoff-Saxo csapatából edzettek ketten, egyikük talán Roman Kreuziger lehetett.

Lefelé itt is észnél kellett lenni, csakúgy mint a testvérhegyen. Sőt, mivel a Gavián kevesebb a hajtűkanyar így jobban fel is lehet gyorsulni. Nekem úgy hogy óvatos voltam a bukástól tartva, a csúcssebességem 70 km/h óra volt de mehettem volna ennél bőven többel is.

Lefelé mikor beértünk Bormióba eldöntöttük hogy teljesítményünkért cserébe elfogyasztunk egy finom ebédet valami hangulatos kis vendéglőben. Még utoljára hazatekerhettünk kicsit nézelődve a városban és a környéken.

Erről is egy Col Collective videó: Passo Gavia (Bormio) - Cycling Inspiration & Education

Garda-tó

Pénteken összepakoltunk, elbúcsúztunk a szállásadónktól és nekivágtunk az útnak a Garda-tó felé. Nagyjából 180 km utat kellett megtennünk. Szép tájakon autóztunk végig, és mint kiderült a szállásunk se volt épp mindennapi helyen. Nagyjából 25 km-re volt a tótól és 1000 m-rel magasabban egy kis faluban: Ronzo-Chienisben [link]. Nagyon szép helyen fekvő, pici település ez.

Elfoglaltuk a szállásunkat, kicsit pihentünk majd lementünk autóval a Garda-tóhoz körülnézni:

Elérkezett a szombat ami az utolsó bringázós napunk volt. Szerencsére mint eddig az összes napon, remek, nyárias idő fogadott minket. Olyannyira, hogy délután még 40 fokot is mértem. :D

A tó felé majdnem sikerült eltévedni, nem volt mindenhol egyértelmű teljesen merre kell menni de azért csak megoldottuk. Úgy döntöttünk kicsit a tó melletti úton is tekerünk, így elég jó tempóban tapostuk is a pedálokat. Mentünk pár településnyit, pihentünk kicsit aztán elindultunk visszafelé.

Riva del Gardában találkoztunk még a csapatunk többi tagjával majd nekivágtunk a szállásunkig hátralévő fentebb említett csekély 1000 m szintnek. Ez már egész jól ment az előző hegyek után bár az időjárás kezdett kissé borúsabb lenni menet közben, de legalább nem főttünk meg felfelé.

Este még iszogattunk megünnepelve az elmúlt hetet, majd rápihentünk a hosszú hazaútra.
Vasárnap reggel elindultunk vissza Magyarországra. Ezúttal más volt némileg az irány mint idefelé, Szlovéniát is útba ejtettük. Jó pár óra fárasztó autózás után végül megérkeztünk sok szép emlékkel a hátunk mögött.

Szeretnék köszönetet mondani az útitársaimnak a társaságért és a szervezésért, illetve barátnőmnek, aki támogatott benne, hogy bevállaljam ezt az utat, és hazavárt. :)

Azt hiszem, ez alatt az egy hét alatt olyan emlékekkel gazdagodtam meseszép tájakon kerékpározva, amiket soha nem felejtek el. Mindenkit arra bíztatok, hogy ha az életben ilyen lehetősége adódik, ki ne hagyja!

A bringázás pedig tényleg a szabadság szinonimája, ennél jobb sport nincs. Köszönöm, hogy elolvastad!

A cikket Hantos Ferenc olvasónk küldte